Az 1860-as évek a nagy lehetőségek időszaka volt Észak-Amerikában. John D. Rockefeller szegénynek született, gyermekként pulykát árult, fiatal felnőttként pedig félmillió dollárt keresett azzal, hogy farmereket forgalmazott. A vállalkozó később a történelem leggazdagabb embere lett – és a Standard Oil céggel – megteremtette a modern olajipart. A vállalatot végül 1911-ben az amerikai legfelsőbb bíróság megszüntette: utódjaként azonban számos ismert világcég jött létre.

Rockefeller idővel több olajtársaságot felvásárolt, így hamarosan eljutott odáig, hogy az USA olajiparának 90 százalékát birtokolta. Sokan támadták, többek között ezért is fordított kiemelkedően magas összeget jótékonyságra: a vállalkozó összesen 550 millió dollárt adományozott a rászorulóknak, sőt, később egyetemet is alapított.

A rádió atyja olasz volt

Ma már a legtöbbek számára egyértelmű a hatékony kommunikáció jelentősége, Guglielmo Marconi idején azonban sokan nem értették az információáramlás fontosságát. A „rádió atyja” nélkül bizonyára más lett volna a modern világ, hiszen a tömegmédia első eszközét Marconi tette ismert termékké. 

Az olasz származású Marconi – aki 1897-től egyre sikeresebb és egyre vitatottabb alakja a nemzetközi üzleti életnek – Angliában alapította első cégét. Látványos eredményei ellenére a vállalkozó sikertörténete azért nem folytatódott, mert Marconi aktívan támogatta Mussolinit.

Az USA-ban Marconi évtizedekig pereskedett Nikola Teslával a rádió feltalálójának címéért. Végül a szabadalmi pert elvesztette, a Nobel-díj, az üzleti sikerek, illetve az, hogy a Titanicon cégének rádiósai dolgoztak, megmaradt az olasz vállalkozó számára.

Kitalált név a valódi sikerért

Akio Morita neve sokak számára kevéssé ismert, pedig az általa alapított és sikerre vitt vállalat az egyik legismertebb brand ma is. Tehetős család sarja volt, de teljesen új területen aratta sikereit: a szórakoztatóelektronika volt a szenvedélye. Morita kiváló üzleti érzéke, elszántsága nélkül sem sikerei, sem a Sony név nem született volna meg.

A Tokyo Tsushin Kogyo vállalatot Morita 1946-ban alapította üzlettársával. A cég magas minőségű termékeinek – többek között az első tranzisztoros rádiónak – köszönhetően hamarosan sikeressé vált. 1958-ban Morita úgy döntött, hogy cége új névvel és arculattal még komolyabb sikereket érhetne el a nemzetközi piacon. A Sony névre a latinos hangzású sonous és az amerikai sonny-boy kifejezés miatt esett a választása. Döntését üzletfelei eleinte ellenezték.

A cégvezető a hatvanas évek elején – a Sony vezető piacára – az USA-ba költözött, ahol azonnal felismerte, hogy a fiatalok azt szeretnék, bárhová magukkal vihessék kedvenc zenéiket. A nyolcvanas években a Sony-nak sikerült is a walkmannel megvalósítania ezt az elképzelést, amellyel egyébként megalapozta legnagyobb üzleti sikerét is.

Henry Ford volt a legnagyobb üzletember?

Negyvenévesen, 28 ezer dollárból alapította cégét Henry Ford. A vállalkozás olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy harminc évvel később a világ minden harmadik autója a Ford üzemében készült. A legendás vállalkozó ráadásul a gyártás során olyan módszereket, előírásokat, munkamegosztást alkalmazott, amelyek úttörőnek számítottak a maga korában.

A cégvezető a gyártás teljes folyamatát kézben tartotta: ennek szintén szerepe volt páratlan sikersztorijában, ahogyan annak is, hogy egész pályája során kiemelten méltányolta magasan képzett mérnökei szakértelmét. Henry Ford üzletemberi nagyságát nem lehet eltúlozni, a Fortune magazin szerint egyenesen ő volt az évszázad üzletembere.

tovább

Haszonkulcs.hu: Amikor elhatározták, hogy vállalkozni fognak, miért éppen egy vendéglátóhely mellett döntöttek? 

Storcz Botond: A feleségem vendéglátós, úgyhogy számunkra egyértelmű volt, hogy ha vállalkozást indítunk, akkor az csakis étterem lesz. 

Haszonkulcs.hu: Ön mennyire folyik bele a napi üzletmenetbe? 

S.B.: Amióta szövetési kapitányként dolgozom, a napi üzletmenetben egyáltalán nem veszek részt. Korábban többet dolgoztam az étteremben, igaz, a szakmai részért akkor is a feleségem és az édesanyja volt a felelős. 

Haszonkulcs.hu: A vállalkozás indulásakor kitől kapott segítséget?

S.B.: A családomtól. A feleségem nélkül biztosan nem mertem volna belevágni, hiszen akkoriban semmilyen vendéglátós tapasztalatom nem volt. 

Haszonkulcs.hu: Melyek azok az értékek, amelyeket a sport világából hozott?  

S.B.: A sportban megtanulja az ember, hogyan kell napi szinten egy távoli cél érdekében erőfeszítéseket tenni. Aki ezt a készséget megtanulja alkalmazni a civil életben, biztosan jó esélyekkel indul. A másik, amire a sport megtanított, az, hogy a lényegre fókuszáljak. Úgy nőttem fel, hogy minden évben van egy cél, amiért nap mint nap dolgozni kell. 

Haszonkulcs.hu: Hogyan fejlődött a cég?

S.B.: Az étterem kezdetben egészen kicsi volt, mára azonban 120 férőhelyesre nőtt. A cég folyamatosan, biztosan fejlődik. 

Haszonkulcs.hu: Honnan kapta a nevét a vállalkozás? 

S.B.: Ha jól emlékszem, a sógorom találta ki a KataPult nevet – az ötlet onnan jött, hogy a feleségemet Katának hívják. 

Haszonkulcs.hu: Szívesen járnak az étterembe a sportszakma más képviselői is?

S.B.: A Katapult egy úgynevezett munkahelyi étterem, tehát este és hétvégén zárva tart, így jellemzően nem a sportolók, hanem a környékbeli médiacégek dolgozói járnak hozzánk ebédelni. Élsportolók helyett tehát celebekkel találkozhatnak a KataPult étterembe járó vendégek.
Katapult másik fő profilja a rendezvény-lebonyolítás. Céges összejövetelekhez, ügyfélpartikhoz, esküvőkhöz ideális helyszín 120 férőhelyes éttermünk. 

Haszonkulcs.hu: Hogyan képes összeegyeztetni a szövetségi kapitányságot a vállalkozói léttel? 

S.B.: Amióta megkaptam a kinevezést, a szövetségi kapitányi munkára fókuszálok, természetesen a fontos döntések meghozatalában most is részt veszek. 

Haszonkulcs.hu: Hogyan érzékelte a cég a válságot?

S.B.: A vendégeink a válság alatt kevesebbet költöttek, főleg a hétvégék után, amikor sokan otthonról hozzák az ebédet. 

Haszonkulcs.hu: Milyen jövőbeli tervei vannak a vállalkozást illetően?

S.B.: A közeljövőben a rendezvényekre akarunk fókuszálni. A cél az, hogy a rendezvény-helyszínt keresők bennünket válasszanak. 

Haszonkulcs.hu: Milyen sikertippet tudna adni azoknak, akik hasonló területen vállalkoznak ma Magyarországon? 

S.B.: A cégvezető eleinte önmaga foglalkozzon a napi üzletmenettel. Fontos, hogy folyamatosan figyeljen arra, milyen beszállítókkal tartja a kapcsolatot.

tovább

A sikertörténet egy csodás véletlennel kezdődött…

Balogh Levente tulajdonos-ügyvezető, aki a nyolcvanas évek vége óta szörp-és üdítőital-gyártással foglalkozik, üzeme vízigényét pótolandó kutat fúratott a kis lélekszámú Szentkirály közelében. Az egymillió éves „jégkorszaki lencsét” nem keresték, a fúrás során véletlenül találtak rá. „Még zajlottak a munkálatok, de már lehetett sejteni, hogy ásványvizet találtunk.” – mondta Balogh Levente.

Hazánk, és ezen belül Szentkirály település, kedvező adottságokkal bír, hiszen a hegyekből lefolyó víz az évezredek alatt a Kárpát-medencében gyűlt össze. Ez a víz sokkal ásványdúsabb és jobb minőségű, mint a Nyugat-Európában fellelhető gleccservizek. 

Az ásványvíz megtalálása azonban korántsem jelentette a Szentkirályi azonnali sikerét, hiszen a piac igencsak telített volt. Balogh Levente a rendelkezésére álló eszközök közül a márkaépítésre esküdött. „Tudatosan építettem a brandet, igaz, az is sokat segített, hogy az indulás után nem sokkal megnyertük a világ egyik legrangosabb elismerését, a párizsi Aquaexpo díját.” – hangsúlyozta a tulajdonos-ügyvezető.

A sok vállalkozás számára kihívást jelentő hálózatépítés terén a Szentkirályi kedvező helyzetben volt, hiszen a kereskedelmi hálózat Balogh Levente korábbi cégén, a Vitapress Kft.-n keresztül, már létezett. A piaci jelenlét erősítése céljából a cég 2006-ban disztribúciós szerződést írt alá a Sió-Eckes Kft.-vel. 

Óriásira nőtt a kis cég…

A Szentkirályi márkát sikerült megismertetni a világgal, az üzem kapacitása azonban eleinte meglehetősen korlátozott volt. A cégvezető döntés elé kényszerült: a keret vagy a kapacitásbővítésre, vagy a marketingre volt elegendő, mindkettőre nem. „Üzleti stratégiánk alappillére korábban az volt, hogy a nyereségünket elsősorban beruházásokra, fejlesztésekre fordítjuk. A díj elnyerését követően (2004 tavasza) kivételesen nem ezt az általam felállított stratégiát követtem. Induló márkaként először szerettem volna megismertetni az ásványvizet a nagyközönséggel, ezért főleg a marketingkommunikációba invesztáltam, amely hamar meghozta a várt eredményt.

Ezután következhetett a kapacitásbővítés az egyre növekvő kereslet kielégítése érdekében. A gyors felfutásnak köszönhetően 2004 óta több alkalommal kapacitást kellett dupláznunk. Ennek megfelelően a Szentkirályi Ásványvíz Kft. rövid idő alatt nyereségessé vált. 2005 őszére – rekordidő alatt – a hazai ásványvízpiac vezető szereplőjévé váltunk, és ezt a pozíciót azóta is sikerült megtartanunk.” – mondta a cégvezető. 

5.7 milliárdos éves árbevétel

A Szentkirályi sikere a kezdetek óta töretlen, az utóbbi időben az ásványvizek mellett más termékeket is a piacra dobtak – létezik Szentkirályi bébi-ital, OZ, vagyis oxigénnel dúsított ásványvíz alapú ital, sőt, Szentkirályi felhasználásával készülő krém is. A cég piaci részesedése és árbevétele folyamatosan növekszik. 2008-ban a Szentkirályi Kft. piaci részesedése 14.4 százalékot tett ki, árbevétele 5.7 milliárd forint volt. Az üzem kapacitása 40 000 palack/óra, ami közel napi 1 000 000 palack ásványvíz előállítását biztosítja. A Szentkirályi Kft. így hozzávetőleg 148 millió liter vizet dob piacra éves szinten. A cég egyébként 1994 óta külföldön – Közép-Európában, Amerikában, sőt, a Közel-Keleten is jelen van.

Balogh Levente szívügye a sport – a cég támogatja az utánpótlás-nevelést –, és természetesen a vízproblémák kezelése, amely eszme jegyében a Szentkirályi Ásványvíz Kft. az ivóvízhiánnyal küzdő településeket segíti. A cégvezető további eredményekkel szeretné megkoronázni a Szentkirályi-sikertörténetet, tervei között szerepel a márka stabilizálása, a gasztronómiai szektor irányába történő terjeszkedés, illetve a nemzetközi jelenlét további erősítése is.

tovább

Haszonkulcs.hu: Kezdetben a Lipóti egy kis pékség volt (1992-ben nyitott, 15 alkalmazottal), ami csak a Lipót környéki boltok számára készítette termékeit. Szállítottak valaha hipermarket láncoknak, illetve nagy cégeknek árut? Ha igen, meddig tartott az együttműködés, és miért ért véget? 

Albert Zsolt ügyvezető igazgató: Eleinte az egyik hipermarket lánc beszállítói voltunk, de a túl alacsonyan megállapított árakat nem tudtuk tartani. A további árcsökkenés a minőség rovására ment volna. Választás elé kényszerültünk, és úgy döntöttünk, hogy a kenyerünk elég jó ahhoz, hogy saját bolthálózatot indítsunk.

Haszonkulcs.hu: Hogyan fejlesztik a kereskedelmi hálózatukat?

A.Zs.: Kétféle megoldást létezik nálunk: vannak franchise partnerségek, és vannak saját boltjaink is. Jelenleg a Lipóti Pékségek több mint 90%-a franchise partnerség. Saját üzletet akkor nyitunk, amikor új piaci területre tévedünk, a megszokottnál kockázatosabbnak ítéljük a körülményeket, és ezt nem akarjuk egy befektető partnerre hárítani.

Haszonkulcs.hu: Hogyan zajlott 2007-ben az akvizíció, amelynek során megvásárolták a Tatabányai Sütőipari Vállalatot? 

A.Zs.: A sütőipari vállalat vezetése úgy döntött, hogy eladja a részvénycsomagot. Szakmai befektetőt kerestek, mivel nem akarták, hogy a gyár dolgozói elveszítsék a munkahelyüket. A cég korábban állami vállalat volt, amelyet privatizáltak, a forgalom azonban alulmúlta a tulajdonosi kör várakozásait. Amikor cégünk tudomást szerzett arról, hogy sütőipari vállalat eladó, partnerünkkel, a Gyermelyi Vállalatcsoporttal együttműködést kötöttünk, amelynek értelmében tulajdonrész-kivásárlással végül a Lipóti Pékség végrehajthatta az akvizíciót. A cég megvásárlását követően egyébként háromszorosára nőtt a sütőipari vállalat forgalma. 

Haszonkulcs.hu: Hogyan zajlik az együttműködés a mintaboltokban megvásárolható termékek forgalmazójával? 

A.Zs.: Mintaboltjainkban tejtermékeket, száraztésztát illetve bioszörpöket lehet kapni. A tejtermékeket a Cserpes sajtműhely gyártja, amely cég vállalati filozófiája hasonlít a miénkhez, hisz ők szintén tartósítószer és mesterséges adalékok nélkül készített terméket gyártanak, így nem okozott gondot, hogy együtt árusítsuk a portékánkat.

Haszonkulcs.hu: Mit érdemes tudni az alapanyagokról? Hogyan gondoskodnak arról, hogy elfogadható minőségű alapanyagokkal dolgozzanak? 

A.Zs.: A Gyermely Zrt. stabil, jó minőségű fehér lisztjét használjuk, mint sok más dunántúli sütőipari vállalat. A másik fontos alapanyagot, a margarint csak olyan cégektől vásároljuk, akiknek a minőségbiztosítás rendszere megfelelő. Termékeinkben nincsen se tartósító, se puffasztó szer, így nem csak finomak, hanem talán egészségesebbek is. 

Haszonkulcs.hu: Igaz-e a szóbeszéd, hogy a termékek formája, súlya, mérete eltérő lehet? 

A.Zs.: Teljesen igaz! Pékségeinkben mindent kézzel készítenek, a rétest például asztalkendővel hajtogatják, ahogyan régen. Nincsen se túrós batyu, se kakaóscsiga, sem pedig kiflikészítő gépünk, így formára, súlyra, méretre nem mindig egyformák a péksütemények, de a szórás természetesen kicsi. A 3 kilós parasztkenyér tésztájához kell a dagasztó gép, de utána a virgolás, formázás, vetés kézzel történik, és a kenyeret hagyományos rendszerű ajtós, péklapátos kemencében sütik. 

Haszonkulcs.hu: Mely szervezeteket támogat a Lipóti Pékség, illetve a támogatás pontosan miben nyilvánul meg? 

A.Zs.: Mintaboltjainkban csak friss, aznap sült péksüteményt árusítunk, ezért záráskor, az aznapi árut, amelyet nem adtunk el, a nagycsaládosoknak, illetve a gyermekkórházaknak adjuk. Csak teljesen friss süteményeket ajándékozunk, amelyeket 1-2 órával korábban még a boltban árusítottunk. Kora este a kerületi nagycsaládos szövetség felelőse eljön a péksüteményekért az üzletbe, ahonnan a rekeszekben tárolt árut kiszállítja annak a 20-30 nagycsaládosnak, aki igényli a szövetség segítségét. Sőt, vannak olyan boltosaink is, akik maguk viszik el az árut ezekhez a közhasznú szervezetekhez munka után, hazafelé. Azokban a körzetekben, amelyekben nincsenek ilyen szervezetek, az állami gondozott csemetéket nevelő családoknak, vagy a gyermekkórházaknak adjuk a süteményeket.

:external_1

tovább

Egy, a közelmúltban elvégzett felmérés szerint Budapesten a helyzet még rosszabb, eszerint az idén akár az éttermek 50 százaléka is bajba kerülhet. Több híres budapesti étterem már be is zárt. A népszerű olasz műsorvezető, Gianni nem adta fel, ebben a gazdaságilag nem annyira rózsás helyzetben vágott bele éttermének felújításába, közel 200 millió forint hitelből. Az olasz temperamentum és optimizmus úgy tűnik meghozta a kívánt eredményt, szinte 100 %-os kihasználtsággal működik Gianni felújított étterme az átadás óta.

Ki is áll ennek a sikertörténetnek a hátterében?

Gianni Annoni 13 évvel ezelőtt érkezett Magyarországra, akkor még a Közgazdaságtudományi Egyetem ösztöndíjasaként. Az egyetem elvégzése után itt telepedett le. Először egy pizzériában próbált szerencsét, majd a médiában is ismertté vált. Azóta számos műsorban ismerhettük meg a televízióban és a rádióban (Lucifer, Lazac, All you need is love, Kell 1 pasi, Tuti fuvar stb.), emellett a jelenleg is sikeres, a paradicsom szó olasz jelentéséből kreált, frappáns Pomo D’Oro nevű olasz étterem tulajdonosa, gyakran pincére és mindenese is egyben. Mellesleg még főzőiskolát is vezet az Olasz Kulturális Intézetben, és szakácskönyvével is találkozhattunk már a könyvkereskedésekben (Gianni-val a konyhában címmel).

Gianni, a hölgyek szívtiprója 2010. március 04-én ünnepelte meg, hogy álmai éttermének felújítása végre befejeződött. Szerkesztőségünk azért kereste fel az olasz származású üzletembert, hogy néhány gondolatot osszon meg az olvasóinkkal arról, mi adja számára ezt a hihetetlen optimizmust, ami eloszlat benne minden félelmet akkor, amikor arra gondol, hogy a megújulásra igénybe vett 200 millió forint összegű hitelt vissza is kell fizetni. Gianni örömmel fogadta el a felkérést és szívesen válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire.

Ön 13 évvel ezelőtt valahogy itt ragadt Magyarországon. Mi az, ami még ennyi idő után is hiányzik Olaszországból?

Gianni: A szokások és a szieszta. Olaszországban már reggel ránk mosolyog az újságárus és persze mindenkihez van egy pár kedves szava. Magyarországon hiányoznak a képregény sorozatok, a reggeli nyugis beszélgetések, amikor beül az ember valahova egy jó forró capuccinora, ahol vidám emberek társaságában megvitathatjuk az előző esti focimeccset. Olaszországban megvan a kölcsönösség az emberekben, így visszakaphatjuk azt az energiát, amit Mi magunk adunk másoknak.

Milyen embernek tartja magát?

Gianni: Őszinte embernek. Egy nőnek például nem azt mondom, amit hallani szeretne. Ha úgy érzem, nyíltan elmondom neki, hogy szeretem, de nem ez az első szó, ami minden egyes beszélgetésnél elhagyja a számat. Vannak fontosabb dolgok is, mint például a becsület, a tisztelet, az alázat, a hit, a megbocsátás vagy a megértés. Szerintem ezekhez szeretet kell. A megbocsátást pedig a legszebb és a legnehezebb dolognak tartom a világon. Ettől függetlenül vannak olyan emberek, akiknek soha nem leszek képes megbocsátani. Én feketén és fehéren gondolkozom. Nincs átmenet.

Nagyon sok pénzre volt szüksége Gianni-nak ahhoz, hogy 9 éve működő belvárosi éttermét, a Pomo d'Orót teljesen felújítsa. Ő azonban válság ide vagy oda, belevágott a beruházásba, és két hónap alatt olyan igazi, olaszos vendéglátóhelyet varázsolt, amilyenre mindig is vágyott.

Ma, amikor szakértők egybehangzó állítása szerint a budapesti éttermek 50 %-a is bajba kerülhet a válság következményeként, Ön nem gondolja, hogy ez egy elég bátor döntés volt?

Gianni: Előre kell menni, dolgozni kell és nem félni. Én ezt elsősorban magam miatt csináltam, régi álmomat sikerült valóra váltani ezzel a felújított étteremmel. Ha én megállok, akkor megállnak az alkalmazottaim, megállnak a beszállítóim, megáll minden és a válság csak még mélyebb lesz. Én pozitív gondolkodású vagyok, és úgy ítéltem meg, hogy ez lehet az egyetlen módszer ma arra, hogy a gazdaság ne álljon meg. Az már csak hab a tortán, hogy megpróbálok egy kis Olaszországot varázsolni az emberek szívébe - itt főleg az üzletemberekre is gondolok - hátha így én is hozzáadhatok valamit ahhoz, hogy gyorsabban kilábaljunk a gödörből.

Ma, a még szigorúbb feltételek közepette egyre nehezebb hitelhez jutni. Melyik bank támogatta ezt a projektet?

Gianni: A Magyar Fejlesztési Bank támogatta ezt a projektet, velük dolgoztunk nagyon sokat. Meg vagyok elégedve a bank szolgáltatásaival.

Miben más az átalakított étterem a korábbihoz képest?

Gianni: Végre megvalósíthattam az álmomat, és most nagyon büszke vagyok. Az éttermet teljesen átalakítottuk. Nagyobb lett a konyha, és bővítettük a szolgáltatásainkat is. Igazi toscanai hangulatú éttermet alakítottunk ki, amelyben a szakácsok is arcot kaptak. Kihoztuk a konyhát a pincéből, így a vendégek láthatják, ki és hogyan készíti el az ételeiket. A kismamák számára pl. külön babaszobát építettünk, ahol még pelenkát is találnak, ha esetleg nem hoztak volna magukkal. Az éttermünk most már 135 férőhelyes lett, a felújítás előtt már 100 vendég esetén ki kellett tennünk a ’megtelt’ táblát. Itt minden magyar és olasz, legyen szó a személyzetről, a pálinkákról vagy a borokról. A két nép barátsága, gasztronómiai kultúrája minden sarokban tükröződik.

A felújítás közel 2 hónapot vett igénybe, nem tartott attól, hogy a törzsvendégek elszoknak, nehéz lesz őket visszahódítani?

Gianni: Az, hogy megjelenhetek a televízióban és a reklámokban az pozitív dolog, Tőlem mindig nagyon sokat vártak, de nekem már ez a természetes. Lesz még persze reklámunk és hamarosan egy nagyon érdekes dolog is, amiről többet most még nem szívesen árulnék el, de ami mindennél sokkal fontosabb, az a csapat, akikkel együtt dolgozom. Ez már egy nagy család, és ezt érzi az összes vendégünk is, aki betér hozzánk, így azt hiszem ez a 2 hónapos kiesés nálunk nem okozott érezhető forgalom csökkenést.

Azt mondják, ma a siker titka ebben a szakmában az, hogy ha valami különlegeset tud az étterem nyújtani. Mi az Ön éttermének a titka?

Gianni: Szenvedéllyel kell szeretni a vendéglátást, máshogy ez nem megy. És persze egyedül sem. Ez egy igazi csapatmunka, az összes munkatársam, az üzletvezetőtől kezdve, a pincéreken keresztül, a séfekig, a pultos lányokig, mindannyian jól tudunk együtt dolgozni. Örömmel csináljuk, tiszteljük egymást, és napról napra igyekszünk fejlődni.

Akik megfordultak már az Ön vendéglőjében arról számoltak be, hogy Ön szinte együtt él a vendégeivel.

Gianni: Nem csak velük, de értük is élek. Imádom az embereket, ez látszik is rajtam. Ezt nem lehet megtanulni, ezt az anyatejjel szívja magába az ember, és hozza magával azt a szeretetet, nyitottságot, elkötelezettséget, amiben nevelkedett. Éttermet dühösen nem lehet vezetni. Én esténként mindig elbeszélgetek a betérőkkel, leülök hozzájuk. Van, hogy ők hallgatnak meg engem, ha épp rossz napom volt. Nálam a vendégek elismerése a legfontosabb.

Mennyi idejét veszi el az étterem?

Gianni: Szinte minden időmet! Kora reggel érkezem, és van, amikor éjjel egyig, kettőig is bent vagyok. Rengeteg szervezést és odafigyelést igényel. Eredeti olasz receptekkel dolgozunk, a nyersanyagok 90 százaléka is Olaszországból érkezik. Mindig próbálunk fejleszteni, újítani, tökéletesíteni.

Hogy élik meg a válságot?

Gianni: Hála a jó istennek, általában tele vagyunk, ez talán köszönhető annak is, hogy nem emeltünk árakat. Úgy vagyunk vele, ha krízis van, együtt kell megszorítani a nadrágszíjat.

Milyen embernek tartja magát, mint étteremvezető?

Gianni: Őszinte leszek, velem sem könnyű mindig. De a munkatársaimra odafigyelek. Ha már végképp elviselhetetlen vagyok, rám szólnak, hogy Gianni, nyugi, ülj le, igyál valamit! Olyan vagyok, mint egy motor, tovább kell pörögnöm!

Köszönjük szépen, hogy válaszolt kérdéseinkre!

A Gianni név mára már egy kuriózummá vált, óriási hitele van az ismert üzletembernek. Ma éttermet üzemeltetni Magyarországon igen kockázatos vállalkozás. Igen különlegeset kell adni, továbbá olyan finanszírozási háttérrel kell rendelkeznie, akinek nagy az anyagi türelme, és nem ebből várja a meggazdagodást. Úgy tűnik Gianni megtalálta a jó középutat, így nagyon jó eséllyel indulhat neki a válság utáni időszaknak.

tovább