A Krieger kárpitos családi vállalkozást Krieger Artúr nagyapja 1922-ben alapította. A cég, amely eredetileg Újpesten működött, hosszú időn keresztül biztosította a népes, tizenhárom gyermekes család megélhetését. 

Krieger Artúr édesapja, 1939-ben Lengyelországba költözött, ahol 1944-ig dolgozott – a mester így Krakkóban született. Az államosítási intézkedéseket, amelyekre az ezt követő időszakban sor került, úgy sikerült átvészelnie, hogy az idős mester elsősorban javításokból élt, és alkalmazottat nem foglalkoztatott

Krieger Artúr eleinte nem kárpitosi pályára készült, az egyik nyári szakmai gyakorlat alkalmával ugyanis elvesztette érdeklődését a szakma iránt, és inkább a gimnáziumot választotta. Családi körülményei miatt abba kellett hagynia gimnáziumi tanulmányait. A szakmát egy kárpitos szövetkezetben tanulta ki, majd az országos szakmai verseny második helyezettjeként szabadult fel.

Egy rosszindulatú feljelentés miatt édesapja ellen eljárást indítottak, amelynek következtében 1961-ben át kellett vennie a cég vezetését. Az eljárás következtében a családnak rendkívül magas tartozásai keletkeztek, amelyek kifizetése hozzávetőleg 10 évig tartott. Ebben az időben a mesternek a szüleit és a saját családját is el kellett tartania. 

 A 60-as évek remek időszak volt a családi vállalkozás számára, hiszen ezekben az időkben a vásárlók az új bútorokat is az egyéni vállalkozókkal készítették. Az egykori üzlet a Nagymező utcában működött, ahol az sem volt ritka, hogy egy faluból több garnitúrát is rendeltek az úgynevezett „szép” szobába. Amikor azonban az állami bútorgyárak termelése beindult, számos vásárló inkább ezeket az alacsonyabb áron kínált termékeket kereste. 

A rendszerváltást követően a hazai bútorgyárakat külföldi cégek vásárolták meg. A kárpitos mesterek szolgáltatásai iránti kereslet ma elsősorban a prémium- és antik termékek vásárlóira jellemző, hiszen az alacsonyabb áron kínált bútorok tulajdonosai ritkán javíttatják szakadt, sérült bútordarabjaikat. 

A családi cégnek számos visszatérő vásárlója van, sőt, olyan vevők is akadnak, akiknek szüleik, nagyszüleik is Kriegeréktől vásároltak. A siker titka a mester szerint abban rejlik, hogy az elégedett vásárlók mindig visszatérnek. 

Krieger Artúr az Erzsébet- és Terézvárosi Általános Ipartestület elnökeként huszonkét éve vesz részt a helyi kisiparosok érdekeinek képviseletében. Amiért azonban az ipartestületi tagság többé nem kötelező, és mert a szervezet nincsen intézkedési jogkörrel felruházva, a kontárok ellen egyelőre kevés eszköz áll a rendelkezésükre. 

A kárpitos vállalkozások jövőjét tekintve Krieger Artúr kevéssé bizakodó, az érdeklődés a fiatalok részéről a szakmai iránt ugyanis meglehetősen csekély. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a képzések színvonala is hagy kívánni valót maga után. A mester – kérdésünkre elmondta – azért szeret vállalkozni, mert az önállóság meglehetősen fontos számára. 

A mester fia, leánya és unokái nem érdeklődnek a családi mesterség iránt, Krieger Artúrnak azonban leányával van egy másik közös, könyveléssel foglalkozó vállalkozása. A mester 11 éve ment nyugdíjba ennek ellenére ma is dolgozik és célja az, hogy további hosszú éveken keresztül folytassa a munkát, vállalkozzon, és az ipartestület vezetőjeként a kerületi iparosokat képviselje.

tovább

Haszonkulcs.hu: Hogyan indult cég 140 éves sikertörténete?

Ifj. Berta Kálmán: Dédapám, Berta Márton szülei bognárok voltak, ezért fiuk, aki a családi üzletben megszerezte a szükséges alapismereteket, Németországban kapott munkalehetőséget. Berta Márton Weimarban tanulta ki a mesterséget: öt évig dolgozott inasként egy elismert helyi mester műhelyében. Az inasévek végeztével dédapám hazaköltözött Pápára – és miután Budapesten mestervizsgát tett – saját kaptafakészítő üzletet nyitott. Azért a fővárosban kellett vizsgát tennie, mert az akkori törvények szerint legalább három mester ajánlása volt szükséges.
Akkoriban egyébként valamennyi munkafolyamatot kézzel végeztek, a kaptafákat baltával kellett kifaragni, ami bizony meglehetősen munkaigényes feladat volt. Érdekesség, hogy akkoriban még nem létezett jobb- és ballábas kaptafa, hiszen a két egyforma cipőt viselője hordás közben alakította. 

Haszonkulcs.hu: Milyen körülmények között üzemelt a cég a huszadik század első felében? 

Ifj. B. K.: A céget nagyapám folytatta, aki egy fontos újítással a családi vállalkozás termékeit még versenyképesebbé tette: mérethű, jobb- és ballábas kaptafa készítésére alkalmas marógépet vásárolt. A beruházás – a gépet a bécsi Zuckermann cégtől vették – jó döntésnek bizonyult, a termékekre komoly kereslet volt. 

Az első világháború alatt nagyapám katonáskodott, ezért az üzlet zárva tartott, a háború végeztével azonban újra megnyitottunk. A cég ezt követően sokáig sikeresen működött, a gazdasági világválság hatásait azonban nagyapám is megérezte. Egy időben malmot is vásárolt – ez a vállalkozás azonban kevésbé volt sikeres, mint a kaptafakészítő cég. 

Ezekben az időkben apám, nagyapám és dédapám együtt jártak vásárokra, együtt árusították termékeiket. A termelés ekkoriban már lényegesen könnyebben működött: elektromos áram nélküli meghajtásos technikával dolgoztak. Ez a technika úgy működött, hogy a kaptafakészítő gépet – több keréken keresztül – a patak energiája hajtotta meg. 

Haszonkulcs.hu: Mi történt az üzlettel a háború után? 

Ifj. B. K.: Édesapám – valamennyi gépével és eszközével együtt – az egyik pápai téeszbe kényszerült belépni. A szövetkezetben, ameddig a faanyag kitartott, kaptafákat készített; akkortól azonban, amikor elfogyott, asztalosként dolgozott. A téeszben töltött évek alatt édesapám végig megőrizte szakmai függetlenségét, és a családi üzlet újranyitását tervezte. 

Az ötvenes évek vége felé, amikor a szigorú törvények enyhültek, édesapám kiváltotta az iparengedélyt, és Pápán újranyitotta üzletét. Innentől kezdve a 60-as, 70-es és 80-as években a családi cég fénykorát élte. Belföldre és külföldre – egy pesti kisipari termelő szövetkezeten keresztül főként Németországba és Ausztriába –egyaránt termeltünk. Ügyfeleink hosszú sorában szerepelt a Szombathelyi Cipőgyár, a Honvédségi Cipőműhely és számos hazai cipészmester, illetve cipőkészítő üzem. 

Ezekben az időkben egyébként már nem csak kaptafákat gyártottunk, hanem orosz exportra készülő fatalpú, pántos papucsok előállításában is részt vettünk. A rendszerváltást követően a családi cég kft.-ként működött tovább. 

Haszonkulcs.hu: Változott-e a vásárlóközönség az idők során? 

Ifj. B. K.: A cipészmesterség egy meglehetősen „kis szakma”, ahol a mesterek általában jól ismerik egymást, ezért vásárlóközönségünk nem változott érezhető mértékben – igaz, manapság kevesebb cipőkészítő működik az országban.

Haszonkulcs.hu: A cég vezetésében jelenleg mely családtagok vesznek részt?

Ifj. B. K.: A Bertafa Kft.-t a feleségemmel együtt vezetjük: az adminisztrációs feladatokat ő végzi, a termelőmunkát és az üzletkötést pedig én. 

Haszonkulcs.hu: Mi az, amit szakiskolában tanult, és mi az, amit az édesapjától, nagyapjától?

Ifj. B. K.: A középiskolát Zalaegerszegen végeztem, a Zalaegerszegi Faipari Szakiskolában tanultam. Mivel kaptafakészítő szakiskola nem működik Magyarországon, azok, akik ezt a mesterséget kívánják gyakorolni, a budapesti, a ceglédi, vagy a zalaegerszegi faipari szakközépiskolákba jelentkezhetnek. Az iskolában sok fontos ismeretet sajátítottam el, a kaptafakészítés mesterségét azonban otthon tanultam, a család üzletben édesapámtól és nagyapámtól.

Haszonkulcs.hu: Melyek a cég tervei a jövőre nézve? 

Ifj. B. K.: Azt szeretném, hogy a családi vállalkozást a két gyermekem folytassa. Amíg azonban a céget én vezetem, azon dolgozom, hogy egyre több új termék kerüljön a kínálatunkba: olyan kaptafák és sámfák, amelyek még egyszerűbben használhatóak. 

Haszonkulcs.hu: Milyennek látja az Önökéhez hasonló családi vállalkozások helyzetét? 

Ifj. B. K.: A kedvezőtlen gazdasági helyzet ellenére optimista vagyok. Úgy vélem, aki szereti a munkáját és magas minőségű termékeket készít, mindig megtalálja a számítását. 

Haszonkulcs.hu: Mi a cég sikerének titka? Hogyan voltak képesek ennyi éven át életben tartani a családi mesterséget?

Ifj. B. K.: Számomra sosem volt kérdéses, hogy a családi mesterséget válasszam, egész életemben kaptafakészítő akartam lenni. A cég sikerének titka a családtagok és az alkalmazottak szakmai elhivatottsága és munkaszeretete. Ezek olyan értékek, amelyekre lehet építeni ma is, és lehetett építeni 140 évvel ezelőtt is.

tovább

Jól látszik a párbeszéd hiánya az üzletemberek és a technológiai szakemberek között. Nem találnak egymásra, hiszen a technológusok nem ismerik az üzleti életet, míg a befektetők nehezen találják meg az igazán életképes, potenciális ötleteket és az ezekhez tartozó szakértői csapatot, valamint kidolgozott üzleti tervet. „Emiatt Magyarországon kifejezetten rossz az induló start-up, spin-off* vállalkozások életben maradási aránya – egyebek mellett ezen arány javítása érdekében jött létre a Magyar Spin-off és Start-up Egyesület, illetve annak Planéta konferenciája üzleti terv író programja, amely amellett hogy párbeszédet teremt az érdekelt felek között, komoly szaktudást is biztosít a kutatók és a vállalkozások számára, emellett a potenciális befektetőkkel is összehozza azokat.” – magyarázza Darvas Gergely, Magyar Spin-off és Start-up Egyesület alelnöke.

A kezdeményezéshez az FBN-H elkötelezettsége okán csatlakozott, hiszen második generációs tagozata már ”örökölte” igényességét innovációval, és a folyamatos fejlesztésekkel kapcsolatban, miközben azt is saját bőrén tapasztalja, a fejlesztéseknek milyen vonzata van a befektetések oldalán, és hogy ma már az innovációmenedzsment szaktudás nélkülözhetetlen. Kürti Tamás, a konferencián tartott előadásában elmondta: „Személyes kötődésem mellett - a Kürt életében én voltam az a második generációs vezető, aki a projektek mentén zajló fejlesztésekből eljutatta a céget a tervezett kutatás-fejlesztésig – az egyesület alelnökeként is kifejezetten fontosnak tartom a probléma részletes feltárását, hiszen a családi vállalatok, és kifejezetten atechnológiai innováción alapuló cégek esetén a generációváltáshoz temérdek stratégiai innovációs lehetőségek is kapcsolódik.

”„Egy családi vállalkozás számára egyébként is nehézségeket okozhat maga a generációváltási folyamat lebonyolítása, hiszen Magyarországon az ehhez kapcsolódó tapasztalat hiányos. Az pedig egy külön kérdés, hogy azok a cégek, amelyek az innováción alapú vállalkozásukat viszik tovább, hogyan tudják a menedzsment és a tulajdonosi folytonosság mellett az innovációs képesség folytonosságát is fenntartani. A generációváltó vállalkozások 2/3-a elbukik a vezető és tulajdonos váltás, vagy annak hiánya során.

Ugyanakkor vannak, akik képesek vállalattá építeni a vállalkozásukat, és vannak olyanok, akikből vállalkozó család lesz.” – magyarázza Kürti Tamás. „A két egyesület együttműködése ezért is nélkülözhetetlen.” – teszi hozzá.

A megoldáskeresés jegyében az FBN-H a közelmúltban stratégiai együttműködést között a Magyar Spin-off és Start-up egyesülettel, valamint a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségével is. (FIVOSZ).

Start-up az olyan induló tudás intenzív vállalkozás, amely kis tőke- és munkabefektetéssel is gyors növekedést produkál. Ilyen cégeknél a befektetői kockázat viszonylag nagy lehet, de a megtérülési ráta is. A start-upok beindulását gyakran kockázatitőke-befektetők vagy üzleti angyalok segítik üzletrész vásárlásával.

A klasszikus spin-off egyetemi vagy közfinanszírozású (non-profit) kutatóhely fejlesztési eredményeinek piaci hasznosítására létrehozott vállalkozás. Az ily módon "kipörgő" spin-off vállalkozásban érdekeltek az egyetem vagy kutatóintézet kutatói és általában egy külső menedzsment, amely az új termékre vagy eljárásra alapuló céget működteti. Emellett léteznek vállalatok (esetleg azok alkalmazottai) által új kutatási irányok illetve fejlesztési eredmények piacra vitelére alapított spin-off cégek is.

tovább

Németh Péter cégvezető édesapja 1925-ben kezdett órásmesterként dolgozni. A Klenner cég története azonban – amellyel a Németh család vállalkozása nem sokkal később egyesült –, még régebben, 1843-ban kezdődött. Németh István eleinte Franciaországban, illetve Afrikában dolgozott, amikor azonban 1939-ben hazaköltözött Magyarországra, üzlethelyiséget keresve talált rá a Klenner órásboltra, amit az idős tulajdonosnő férje halála óta egyedül vezetett. 

Akkoriban egyáltalán nem volt könnyű sem üres üzlethelyiséget találni, sem pedig a több generációs vállalkozásokhoz és az üzlettulajdonosokkal fenntartott személyes kapcsolathoz szokott vásárlók bizalmát elnyerni, ezért a fiatal órásmesternek éppen megfelelő volt a kínálkozó lehetőség. 

Az új üzlet azonban nem működhetett sokáig, mert a háború alatt a fosztogatók felgyújtották. Ezt követően a cég az Oktogonon folytatta a működését egy sokkal nagyobb alapterületű üzletben. 1950-ben azonban az üzletet államosították, az árukészletet lefoglalták, úgyhogy a cégnek ismét költöznie kellett.

A több mint tízméteres kirakattal rendelkező tágas, elegáns üzlethelyiség után a cég hamarosan egy mindössze 7,5 négyzetméteres helyiségbe költözött. A családi üzlet államosítását követően Németh István két éven keresztül egy telefongyárban dolgozott, majd 1953-ban kiváltotta az iparengedélyt és a cég az apró alapterületű Szent István kőrúti üzletben folytatta működését.

A 7,5 négyzetméteres helyiségben – amelynek volt olyan része is, ahol egy felnőtt ember nem tudott felegyenesedni – öten dolgoztak harmincnyolc éven keresztül. Az emberpróbáló körülmények ellenére a családi cég szünet nélkül működött. A magas minőségű szolgáltatást végző céget jó híre a legnehezebb időkben is megelőzte, úgyhogy az immáron a fiatal Németh Péter – a ma 73 éves cégvezető –, részvételével működő vállalkozás jelentős mennyiségű megbízást kapott.

(folyt. köv.)

tovább

Haszonkulcs.hu: Hogyan indult a 150 éves sikertörténet?

Flaschner Kálmán: A céget ükapám alapította 1856-ban. A család a kedvező vállalkozói környezet miatt költözött Budapestre. Az első késes-műköszörűs üzletünket a József Krt. 17-ben nyitottuk. Ükapámtól, Flaschner Alajostól fia, Flaschner Kálmán vette át a vállalkozást. Érdekesség, hogy dédapám óta minden fiúgyermek a Kálmán nevet örökli a családban. 

Haszonkulcs.hu: Milyen körülmények között üzemelt a cég a huszadik század első felében?

F.K.: Az első világháború alatt szünetelt a cég tevékenysége, a két háború között – ahogyan 1914 előtt is – azonban valósággal virágzott a vállalkozás. Üzletünk akkoriban óriási árukészlettel, gyönyörű kirakattal büszkélkedhetett. Dédanyám foglalkozott a vásárlókkal, dédapám pedig a gyártást, a műhelyet felügyelte és a céget vezette. Ez a munkamegosztás egyébként a kezdetektől fogva jellemző volt a családunkra. 

Haszonkulcs.hu: Mi történt az üzlettel a háború után?

F.K.: A család és a cég Ceglédre költözött. Ezekben az időkben ugyanis bevezettek egy szabályt, amelynek értelmében a kisiparosoknak be kellett lépniük valamelyik gyárba, ahol az eszközeiket is államosították. Vidéken nem volt ilyen kötelezettség, ezért az eszközöket megtarthattuk. Nagyapámnak azonban egyedül kellett dolgoznia, mivel alkalmazottat nem foglalkoztathatott.

10 évet éltünk vidéken, aztán a család visszaköltözött Budapestre. Az új üzlet a Vámház körúton nyílt. A nyitást követően szép sikereket ért el a cég, számos díjat, elismerést nyert a család – annak ellenére, hogy ezeket a kitüntetéseket akkoriban maszekként egyáltalán nem volt egyszerű megszerezni. 

Haszonkulcs.hu: A cég vezetésében jelenleg mely családtagok vesznek részt?

F.K.: Egyedül vezetem az üzletet, a munkában két alkalmazott vesz részt. Szeretném azonban, hogy idővel lehetőségünk nyíljon arra, hogy a létszámot bővíthessünk. 

Haszonkulcs.hu: Mi az, amit szakiskolában tanult, és mi az, amit az édesapjától, nagyapjától?

F.K.: Köszörűs-késes szakirányú oktatás nem létezik, ezért gépi forgácsoló és esztergályos végzettséget szereztem. Ahhoz, hogy késesként is vizsgát tehessek, minisztériumi engedélyre volt szükségünk – nagyapám vizsgáztatott két minisztériumi dolgozó felügyeletével. Mestervizsgát azonban nem tudtam tenni, mert az illetékes kereskedelmi-és iparkamaránál erre nincsen mód. A közelmúltban azonban rangos elismeréssel – a Magyar Kézművesség Remeke díjjal – jutalmazták munkámat. 

Haszonkulcs.hu: Változott-e a vásárlóközönség az idők során? 

F.K.: A 90-es évek közepe óta az emberek vásárlási szokásai sokat változtak: régebben a legtöbben végigsétáltak a belvárosban, ha valamit kerestek, ma azonban plázákba járnak. Szolgáltatásainkat egyébként számos vendéglős, szabóság tulajdonos, illetve oktatási intézmény is keresi.

Haszonkulcs.hu: Mi a cég sikerének titka? Hogyan voltak képesek ennyi éven át életben tartani a családi mesterséget?

F.K.: A cég sikerének mindössze egy titka van: a pontos, precíz munkavégzés és az alapos kiszolgálás. Én ezt a munkastílust tanultam a szüleimtől, amelyet – tapasztalatom szerint – az ügyfelek nagyon értékelnek. 

Haszonkulcs.hu: Milyennek látja az Önökéhez hasonló családi vállalkozások helyzetét? 

F.K.: Cégünk helyzetét meglehetősen nehéznek látom. A körülmények ellenére sem vagyunk hajlandóak azonban feladni: kitartunk az utolsó leheletünkig.

Haszonkulcs.hu: Melyek a cég tervei a jövőre nézve? 

F.K.: Folyamatosan fejlesztjük a gépparkot, bővítjük az árukészletet, egyre tökéletesebb termékeket igyekszünk készíteni. Az unokaöcsém egyébként szintén késes lesz. Igaz, még nagyon fiatal, de már elkezdtük betanítani, úgyhogy a családi cég története tovább folytatódik.

tovább

Jáni Tamással, az alapító unokájával beszélgettünk.

Haszonkulcs.hu: Melyik családtag alapította a céget, és mikor? 

Jáni Tamás: Nagyapám, amint megszerezte a szükséges szakképesítést, először Veszprémben, majd Esztergomban dolgozott szabóként. Amikor felkerült Budapestre, már mester volt. A helyiségbe, ahol a szabóság jelenleg működik, 1967-ben költözött a cég. 

Haszonkulcs.hu: Hányan dolgoznak az üzletben? Ki, miért döntött a családi szakma mellett?

J.T.: A nagyapám négy fiából lett szabó, sőt, az édesanyám is szabómesterként dolgozott nyugdíjba menetele előtt. Gyerekkoromban iskola után a délutánokat a műhelyben töltöttem, úgyhogy volt alkalmam ellesni apámtól és nagyapámtól a műhelytitkokat. 14 éves lehettem, amikor először bíztak rám fizetős munkát. Ezt a szakmát megtanulni 50-60 év – az ember idővel egyre finomabb szövetekkel képes dolgozni –, jó, hogy korán kezdtem!
Édesapám, mivel a szocializmus éveiben nem engedték, hogy egy gyermek a szülei szakmáját vigye tovább, tanítóképzőt végzett. Az iskolából azonban megszökött, és a szülei tudta nélkül szabónak állt, hogy kitanulja a mesterséget. Amikor édesapám 1965-ben felköltözött Budapestre, a Divat Intézetben helyezkedett el. 1966-ban a lakásában nyitott üzletet, 67-ben pedig a cég a Keleti Károly utcába költözött, ahol ma is működik. 

Haszonkulcs.hu: Hogyan zajlanak a munkafolyamatok?

J.T.: Egy Jáni öltöny 45 óra alatt készül el. Százéves technológiával dolgozunk, mert csak így tudjuk biztosítani, hogy igazán igényes darabok szülessenek. Mivel a mi öltönyeink 10-20 évig hordhatóak – általában 10 év után hozzák a zakókat béléscserére –, fontos, hogy a legapróbb részlet is a helyén legyen. Ennek ellenére, hozzátenném, az öltönyök ára 125 000 Ft-tól kezdődik, vagyis nem is sokkal drágábbak, mint egy „tömegtermék”.

Haszonkulcs.hu: Változott-e a cég ügyfélköre az idők során?

J.T.: Az egyes ügyfelek változtak, de az, hogy milyen emberek járnak hozzánk, nem. Ruházati cikkeinket ma is a vezető réteg tagjai vásárolják. Sok a külföldi vevőnk, ügyfeleink körében van angol gróf, osztrák diplomata – főleg politikusok és üzletemberek vásárolnak nálunk.
Vannak olyan fiatal vevőink is, aki azért keresnek meg bennünket, mert már a nagyapáik is nálunk varrattak – igaz, ez általában a hagyománytisztelő családokra jellemző. A szocializmus alatt elsősorban a pártvezetők vásároltak nálunk, akik a magas fizetésüket nem tudták mire elkölteni, ezért varrattak szabóval. 

Haszonkulcs.hu: Milyen stratégiát követ a cég, mi a sikerük titka?

J.T.: Üzletünk híre szájhagyomány útján terjed. A növekedés nem cél, mert szeretjük személyesen ellenőrizni az összes munkafolyamatot. Azért sem szeretnénk terjeszkedni, mert az ügyfelek értékelik azt, hogy bármikor keresik fel üzletünket, ugyanaz a szabó – aki jól ismeri az alakját, az igényeit – készíti el az öltönyüket.

Haszonkulcs.hu: Milyennek látja az Önökéhez hasonló családi vállalkozások helyzetét? Elégedett-e a jogszabályi környezettel, a pályázati háttérrel?

J.T.: Úgy vélem, nem kapnak elég figyelmet a kkv-k. A pályázatokat nem ismerem, mert még nem akartam pályázni. Az, hogy az üzlethelyiséget jutányos áron megvásárolhattuk a 90-es évek elején, nagy könnyebbséget jelentett.

Haszonkulcs.hu: A munka és a magánélet mennyire válik külön a Jáni család életében? 

J.T.: Nem is áll szándékunkban különválasztani, hisz a szabóság az életünk! Amikor este tévézünk, arról beszélgetünk, mit lehetne javítani a politikusok öltönyén, ha külföldre utazunk, elsőként a helyi szabók munkáit nézzük meg.

Haszonkulcs.hu: Terveznek-e fejlesztéseket, beruházásokat a közeljövőben – mik a távlati tervek?

J.T.: Fejleszteni nem akarunk, mert a Jáni öltönyök kézzel készülnek, a weblapunkat azonban szeretnénk még tetszetősebbé tenni. A célom az, hogy a jövőben is minden hasonlóan működjön: öltönyöket akarok készíteni, méghozzá olyanokat, amelyekért nem kell szégyenkeznem. Egy márkanév mögé könnyű elbújni, amikor azonban az ember a nevét adja egy termékhez, csak jót készíthet. A vevő elégedettsége az én 13. havi fizetésem!

tovább

Váradi Zsuzsával a cég múltjáról és jelenéről beszélgettünk, illetve arról, milyen módon képes marketinges tapasztalatával még népszerűbbé tenni a balatonfűzfői kisvállalkozást. 

Haszonkulcs.hu: Mikor alapították a céget, és milyen céllal?

Váradi Zsuzsa: A 30 éve működő céget édesapám, Váradi György alapította. Kezdetben a cég fő profilja a szerviztevékenység volt, a Váradi Caravan ugyanis elnyerte Turman világcég márkaszerviz nyitási jogát. Édesapám végzettsége tüzeléstechnikus, így mielőtt vállalkozó lett belőle, többek között, lakókocsik gázrendszerével foglalkozott. A „lakókocsizás” eredetileg hobbi volt számára, idővel azonban a cég tevékenységi köre jármű-bérbeadással, illetve eladással is bővült. 

Haszonkulcs.hu: Mikortól dolgozott az üzletben az édesanyja, és milyen feladatokat látott el?

V.Zs.: Édesanyám is vállalkozó, mielőtt a családi üzletben kezdett dolgozni, saját élelmiszerboltját vezette. A családi cégben elsősorban szervezői, ügyfélkapcsolati, és adminisztrációs feladatokat látott el, bár sok más komoly munkából is kivette a részét. Sajnos, édesanyám 2006-ban meghalt, azóta én végzem az ő munkáját is. 

Haszonkulcs.hu: Milyen szolgáltatásokat nyújt a cég? 

V.Zs.: Cégünk lakókocsik és lakóautók bérbeadásával és eladásával, illetve kempingfelszerelések értékesítésével foglalkozik.

Haszonkulcs.hu: A marketing feladatokat pedig Ön látja el… tudatosan készült-e arra, hogy a családi üzletben kamatoztassa tudását, vagy időközben döntött úgy, hogy a Váradi Caravannál szeretne dolgozni?

V.Zs.: Az egyetem utáni években először más cégeknél szerettem volna tapasztalatot szerezni, de mivel édesanyám elhunyt, úgy döntöttem, átveszem a helyét a családi üzletben.

Haszonkulcs.hu: Hogyan volt képes életbe maradni és növekedni a cég ilyen sok éven keresztül? 

V.Zs.: Régebben kisebb volt a piac, mára azonban erősödött a verseny. A Váradi Caravan azért képes folyamatosan növekedni, mert komplex szolgáltatásokat nyújt.

Haszonkulcs.hu: Hogyan képesek elválasztani a munkát és a magánéletet? 

V.Zs.: Nem igazán választjuk el. (Nevet…) Általában annyi a munka, hogy a vacsoraasztalnál beszéljük meg a nap történéseit. Az, hogy munkaidő után is szoktunk a céges ügyekről beszélni, eddig nem okozott problémát – igaz, a párom nem vesz részt a munkánkban, ezért számára néha talán kissé unalmas egyik-másik beszélgetés. Lehet az is, hogy azért nem zavar senkit, hogy a munkáról beszélünk a munkaidőn kívül is, mert a mi szakmánkban eléggé oldott, baráti a légkör – mi így dolgozunk, és a vásárlóink is ezt szeretik. 

Haszonkulcs.hu: Hogyan változott a cég, illetve a vevőköre az idők során? 

V.Zs.: Az utóbbi időben nagykereskedelemmel is foglalkozunk. A szerviz még mindig fontos, új autóból a válság alatt viszonylag kevés fogyott. Az ügyfélkör nem igazán változott – van, aki a luxus kategóriát keresi, mások inkább a kedvezőbb árfekvésű termékek iránt érdeklődnek.

Haszonkulcs.hu: Milyen marketingeszközöket alkalmaznak? 

V.Zs.:A közelmúltban bevezetésre került internetes megoldások nagyon sikeresek voltak, ez részben annak köszönhető, hogy az elsők között lett webáruházunk. 

Hirdetni elsősorban szaklapokban, kempingezőknek szóló újságokban szoktunk – a „mindenkinek szóló” újságok a mi marketing céljaink elérésére nem alkalmasak. 

Haszonkulcs.hu: Miben rejlik a cég sikerének titka?

V.Zs.: Sikerünk titka a személyes kapcsolat, a vásárlókra való odafigyelés, a rugalmasság, illetve a családias hangulat. A kempingezés a nyaralásról, a pihenésről szól – úgy vélem, nem is lehet egy ilyen üzletet máshogy sikeresen működtetni. 

Haszonkulcs.hu: Melyek a jövőre vonatkozó terveik? 

V.Zs.: Szeretnék új alkalmazottakat felvenni, és természetesen tovább növekedni. Igaz, a cél nem az, hogy óriásira növekedjünk – a növekedést inkább a versenytársak kényszerítik ki –, hanem az, hogy 30 év múlva is működjünk, és hogy minőségi szolgáltatást nyújtsunk.

tovább

A Houshi Onsen ryokan – így hívják japánul a tradicionális szálláshelyeket – 718 óta folyamatosan üzemel. A céget Taicho Daishi alapította. A buddhista tanító úgy talált rá a forrásra, hogy álmában egy istenség szólt hozzá, és elárulta, hogy a közelben fakadó termál csodálatos hatással van a testre és a lélekre. A közeli település lakói nem tudtak a forrásról, ezért sokan közülük gyakran betegeskedtek. Taicho Daishi elárulta a falulakóknak, hol van a forrás, majd megparancsolta a tanítványainak, hogy építsenek fürdőt a termál közelébe.

A ryokan ma is működik, a 100 szobás vendéglátóegység 450 férőhelyes. A vendégek két fedett, és két nyitott termálvizű medencében élvezhetik a forrás jótékony hatását. A szálló látogatóit – azért, hogy a testi-lelki felüdülést semmi se gátolja –, frottírköntös helyett különleges yukata kimonóba öltöztetik. A Houshi Onsen étterme messze földön híres, az étlapon a hagyományos japán konyha legfinomabb fogásai szerepelnek.

Egy vállalkozást rövid távon sem egyszerű működtetni, 1300 éven keresztül azonban kész csoda! A céget ma Zengoro Hoshi, a 46. generáció tagja vezeti. A Houshi Onsen mottója rejtélyes üzenetet sugall: „Óvakodj a Tűztől, tanulj a Víztől, szövetkezz a Természettel!” Lehetséges, hogy aki megfejti a mottót, megérti azt is, hogyan lehet egy vállalkozást 1300 éven keresztül sikeresen működtetni!

tovább