A magyar munkavállalók kétharmada még akkor sem dolgozna a nyugdíjkorhatár után, ha emelnék a fizetését – derül ki a Randstad Workmonitor legfrissebb adataiból. A nemzetközi felmérés szerint vannak olyan országok, ahol a többség fizetésemelés nélkül is szívesen vállalna tovább munkát. (Sajtóinformáció)

Nemzetközi viszonylatban alacsonynak számít azoknak a magyarországi munkavállalóknak az aránya, akik a hivatalos nyugdíjkorhatár után is szívesen dolgoznának – derül ki a Randstad Workmonitor legújabb kutatásából. A nemzetközi felmérésben részt vevő magyarok mindössze 18 százaléka válaszolta, hogy a nyugdíjazása után is munkába állna, míg ugyanerre a kérdésre az angoloknál 55, a lengyeleknél pedig 62 százalék válaszolt igennel az uniós országok közül.

A kutatásban azt is vizsgálták, hogy hányan dolgoznának tovább kizárólag akkor, ha 5 százalékos fizetésemelést kapnának nyugdíjazás után. „Erre a kérdésre a magyarok 30 százaléka adott pozitív választ, ami azt mutatja, hogy a fizetés motiváló erővel bír ugyan, de a többség még így is inkább a pihenést választja” – magyarázta az adatokat Sinka Edina, a Randstad Hungary operációs vezetője.

Kinek a pénz, kinek a megbecsülés a fontos

A nemzetközi adatok alapján két típus figyelhető meg: vannak olyan országok, melyek polgárait jelentősen befolyásolja a nagyobb fizetés, mások azonban inkább a munka öröméért és az állással járó megbecsülésért dolgoznának tovább a nyugdíjazás után. Utóbbiakra jellemző, hogy többségük önként is szívesen vállalna munkát a nyugdíjkorhatár elérését követően is, és ennél kevesebben állítják, hogy a nagyobb fizetésemelés motiválná őket. Ilyen például Japán, ahol 56 százalék boldogan dolgozna tovább a nyugdíjas éveiben is, és csak 46 százalék válaszolta, hogy kizárólag magasabb fizetésért vállalna munkát.

A fizetésemeléssel további munkára ösztönözhető nemzetek közé tartoznak többek között a franciák is, akik közül a dolgozók 64 százaléka alapvetően nem akar a nyugdíjkorhatár után munkát vállalni. Amennyiben azonban fizetésemelés járna a nyugdíjazás utáni munkavállalásért, a többség (52 százalék) nem vonulna azonnal nyugállományba. Hasonló a helyzet a válság által sújtott Görögországban is, ahol 34 százalék helyett 52 százalék dolgozna tovább fizetésemelésért cserébe.

Sok a befolyásoló tényező

A nyugdíjkorhatár elérése utáni munkavállalási hajlandóságot sok tényező befolyásolja. A válaszadók valószínűleg a munkakedv mellett a nyugdíjazással járó szociális juttatások mértékét és az addigra várható pénzügyi kilátásokat is mérlegelték a válaszadáskor. „Ugyanakkor a felmérés eredményeit nem feltétlenül lehet a nyugdíjrendszerrel párhuzamba állítani. A mi értékeink például hasonlóak a német eredményekhez, pedig meglehetősen eltérőek a nyugdíjjal kapcsolatos kilátásaink. Ugyanakkor az egymáshoz hasonló nyugdíjrendszerrel rendelkező cseheknél és szlovákoknál eltérőek az adatok: Szlovákiában a munkavállalók majdnem fele dolgozna szívesen a korhatár elérése után is, Csehországban viszont az emberek háromnegyede visszavonulna a nyugdíjazáskor” – árnyalta a képet Sinka Edina.

A felmérés hátteréről

A Randstad Workmonitor egy 29 országra kiterjedő felmérés, amely elsősorban a munkavállalói attitűdöket vizsgálja. A negyedévente végzett kutatás a globális és helyi trendek mellett egy-egy speciális témakört is vizsgál. A 2011. május elején felvett kérdéssor a munkavállalók motivációját és munkavállalási kedvét vizsgálta a 18-65 éves, legalább heti 24 órában fizetett alkalmazottként dolgozók körében. A felmérés során összesen 2430 magyar munkavállaló válaszolt a kérdésekre.

tovább

A tavalyi lassulás ellenére az idén a feltörekvő gazdaságok növekedése dinamikus marad, a Coface 5,7 százalékos ütemet vár (a fejlett országok ezzel szemben csak 1,8 százalékkal bővülnek). A gazdasági növekedés együtt jár az üzleti környezet javulásával. Ezt a folyamatot tükrözik a mostani felminősítések. Négy éve kezdte el a Coface egyedülálló módon az üzleti környezet minősítését, amiben a saját nemzetközi hitelbiztosítói és követeléskezelési hálózata által gyűjtött fizetési szokásokat tartalmazó adatbázisára támaszkodik. Magyarországnak sem az országkockázati, sem az üzleti környezetre vonatkozó besorolása nem változott.

Közép-Európa: határozottan javul az üzleti környezet

Három közép-európai ország üzleti környezetének a besorolásán változtatott a Coface: Lengyelország és Litvánia egyaránt A3-ből A2-be, Macedónia C-ből B-be került. A lengyel és a litván üzleti környezetet még csak most minősítették fel arra a besorolási szintre, mellyel a magyar gazdaság már korábban is rendelkezett – emlékeztetett Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi igazgatója. Macedónia még ettől el van maradva, de a nyugat-balkáni ország most jó eséllyel felkerül a befektetők térképére, bár még nem, mint „ajánlott”, de már, mint „nem kizárt” besorolású ország.

Mindhárom országban jelentősen javult a hozzáférés a cégek valós pénzügyi információihoz. Lengyelország és Litvánia jól aknázza ki az európai uniós integrációban rejlő lehetőségeket. Litvánia fejlesztette infrastrukturális hálózatát, Lengyelország pedig érzékelhetően előrelépett a szabályozás minősége terén, köszönhetően az adminisztrációs eljárások és az adózás egyszerűsítésének, a bankfelügyeleti tevékenység javításának. Az uniós csatlakozást tervező Macedónia pedig nagyot lépett előre a kormányzás területén, csökkentette a korrupciót és javította a törvények érvényre juttatását.

Fontos az is – teszi hozzá a párizsi székhelyű Coface által a besorolások változtatásához fűzött kommentekhez Bagyura András –, hogy Lengyelország ezzel egyértelműen megkapta az elismerést, amiért egyedüli uniós országként a válság évei alatt is fenn tudta tartani a gazdasági növekedést, s mert stabilan pályán tartja a gazdaságot a meglévő belső- és külső kereslet. Litvániának pedig sikerült mára kilábalnia a gazdasági válságot követő nagy bizonytalanságból.

Magyarországnak sem az országkockázati, sem az üzleti környezetre vonatkozó besorolása nem változott immár 2009 tavasza óta. Bagyura András szerint az idén nem is várható változtatás. Mert ugyan az elmúlt években az ország tett lépéseket és ért el eredményeket a saját válságunkból való kilábalás terén, azonban jelenleg a világgazdasági, s különösen az európai gazdasági helyzet romlása sajnos az ellenkező irányba hat, a nemzetközi környezetben növekvő bizonytalanság kifejezetten rosszat tesz a megítélésünk javítását célzó folyamatoknak. Így a magyar besorolás most nem saját gazdasági eredményeinktől, hanem sokkal inkább az EU-val és az eurózónával kapcsolatos várakozásoktól és kilátásoktól függ: amíg az Unió a mostanihoz hasonló bizonytalanságot hordoz, nem várható a magyar ország-kockázati besorolás javítása sem. Amihez persze az is kell, hogy a kormányzat által bejelentett, és a befektetők által előzetesen pozitívan fogadott reformlépéseket valóban végre is hajtsák az idén, s hogy jövőre stabilabb pályára álljon a költségvetés, és a gazdaság. Ilyen szempontból pedig az idei év második fele sorsfordító is lehet – mutatott rá Bagyura András.

Görögország és Ciprus a legrosszabb minősítésű országok között Európában

Mindkét ország üzleti környezete, és így besorolása is romlott, mégpedig A3-ra, s ezzel az Európai Unió legrosszabb minősítésű országai közé csúsztak le. Pontosabban: csak két tagállamnak – Romániának és Bulgáriának – a besorolása rosszabb (A4) jelenleg. A Coface tapasztalatai szerint nehézkes a pénzügyi információkhoz való hozzáférés, illetve romlott a cégek fizetőképessége, ami az adósságbehajtás szűkülő lehetőségeire utal. Ciprust emellett az átláthatatlan a bankrendszere miatt is sújtották a gyengébb osztályzattal.

A fenti lépéssel párhuzamosan a Coface rontott e két ország kockázati besorolásán is: Görögország ezzel B, Ciprus pedig eggyel jobb, A4-es besorolást kapott. A lépés tükrözi a görög államadóssággal kapcsolatos válság negatív hatásait az ország cégeire, ami számtalan csatornán érkezik: nehéz a hitelhez jutás, és még ha a cégeknek sikerül is kölcsönt felvenniük, csak drágán tehetik azt. A makrogazdasági helyzet romlik, ahogy mélyül a recesszió. S végül, de nem utolsósorban a vállalatok megszenvedik az állami megszorító csomagot, mely esetenként azt eredményezi, hogy nem fizetik ki őket időben az állami szervek. Emellett az idén a görög cégek fizetőképessége is romlott. A ciprusi ország-kockázat pedig azért nőtt, mert bankjainak nagy a válság által súlytott görögországi kitettsége.

Afrika és Latin-Amerika: megbízhatóbbá váltak a pénzügyi adatok

Eggyel javított Kolumbia üzleti környezetének a minősítésén a Coface, s ezzel az A4-es besorolással az ország a feltörekvők átlaga fölé került, s egyben a legjobb helyzetbe a latin-amerikai térségben a pénzügyi adatok megbízhatóságát és hozzáférést illetően. Az állandósult korrupció ellenére a Coface a korábbinál ma már megbízhatóbbnak találja a vállalti beszámolók pénzügyi adatait, ami a szigorú adóellenőrzéseknek köszönhető.

Afrika szubszaharai térségében három országnak is javított az üzleti környezet-besorolását a Coface. Ghána ezzel C-ből B-be került fel, Mozambik és Tanzánia pedig D-ből C-be. Ez mindhárom ország esetében részben a korrupció elleni fellépés szigorodásának köszönhető. Ugyanakkor Mozambikban és Tanzániában a szigorúnak éppen nem nevezhető jogszabályi kötelezettségek miatt továbbra is nehézkes a hozzájutás a vállaltok pénzügyi információihoz. Ghána érzékelhetően előrelépett e téren, amit egyébként az is mutat, hogy a Világbank 212 országot besoroló listáján az átlag fölé helyezte.

Közel-Kelet: az intézményi környezetre hatott az „arab tavasz”

Az „arab tavasszal” áll összefüggésben Bahrein leminősítése A3-ról A4-re, miután a kormányzás hatékonyságát veszélybe sodorta a lakosság erőteljes hatalomellenessége. Habár az ország továbbra is az átlag fölött teljesít, romlott a pénzügyi információkhoz való hozzájutás.

Ahogy a Coface szakemberei értékelik:

A Coface mintegy tíz ország besorolását vizsgálta felül azóta, hogy 2007-ben megkezdte az üzleti környezet minősítését. Ez a feltörekvő országok cégeinek fizetési fegyelem-javulását tükrözi. A hét feltörekvő ország felminősítése alátámasztja azon tapasztalatunkat, hogy lassacskán mérséklődik a kockázat, ami nem pusztán a javuló belső gazdasági folyamatok eredménye. Immár strukturális eredmények is közrejátszanak ebben, nevezetesen ezeknek az országoknak a javuló kormányzási tevékenysége.”

Magyarország számára az egyik legnagyobb kockázat az exportpiacok nyújtotta lehetőségek eredményes kiaknázása. Ennek érdekében fontos, hogy a hazai vállalatok elszántan merjenek üzletet kötni akár távolabbi régiókban is. Azonban ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a cégek alaposan tisztában legyenek az adott célpiacok kereskedelmi és fizetési szokásaival, valamint az üzleti partnerek pénzügyi helyzetével.

Míg a magyar piacon a hivatalos forrásokon kívül a sajtóból vagy közvetlenül az üzleti életből is tájékozódhatunk a helyi cégekről, más országokban kevesebb lehetőség áll rendelkezésre hasonló tájékozódásra. Különösen fontos a cégek pénzügyi helyzetének, fizetési szokásainak ismerete, vagy az adott cég ellen – nemfizetés miatt – esetleg folyamatban lévő eljárásokról szóló információ – hívja fel a figyelmet Kárpáti Gábor a Coface Hungary ügyvezetője.

A már meglévő követelések kezelése vagy maga a követelésbehajtás külföldön további ismeretek igényel, és a magyar vállalkozó számára gyakran megoldhatatlannak tűnhet, nemcsak a nyelvi nehézségek miatt, hanem a helyi jogi háttér, a várhatóan felmerülő illetékek és költségek ismeretének hiánya vagy a szükséges jogi képviselet kiválasztásának nehézsége miatt is. Jóval nagyobb az esély a külföldi követelések beszedésére, ha a követelésbehajtást egy professzionális, nemzetközi hálózattal rendelkező szervezet végzi, fajlagosan alacsonyabb költségek mellett, akár peren kívül, akár jogi eljárás keretében.

Megjegyzés: Az országkockázati besorolás nem a szuverén adósságra vonatkozik, hanem egy adott országban a rövid távú üzleti tranzakciók esetén az átlagos kockázat szintjét tükrözi. Azaz ez a besorolás nem egyezik meg az egyes cégekre érvényes osztályzatokkal, amelyeket az adott cégekre jellemző sajátosságok jelentősen befolyásolhatnak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az üzleti partnerek az adott országban található cég külön besorolását is megvizsgálják, mielőtt tranzakciókat kezdeményeznek.

tovább

A Deloitte cseh, lengyel, horvát, román, szlovák és magyar vállalatok pénzügyi igazgatóinak megkérdezésével végzett friss felméréséből kiderül, hogy a régió legnagyobb vállalatainak pénzügyi vezetői általában optimisták cégük kilátásai tekintetében, azonban még mindig jellemző rájuk az óvatosság. Jelentős többségük szerint a jelenlegi időszak nem alkalmas arra, hogy a cégek nyilvánvaló kockázatokat vállaljanak. (Sajtóinformáció)

Szép Péter, a Deloitte Zrt. Üzletviteli tanácsadás üzletágának partnere elmondta: Úgy tűnik, lassan helyreáll a régióban az üzleti bizalom, de a továbbra is fennálló gazdasági és pénzügyi bizonytalanságnak köszönhetően nem változik a nagy befektetésekre általánosan jellemző kockázatkerülő magatartás. Ennek oka továbbra is a vállalatokon belül keresendő: az áttörést jelentő lehetőségek keresése helyett a cégek sokkal inkább a jelenlegi helyzet fenntartására törekszenek, miközben folyamatosan vizsgálják a finanszírozás alternatív formáit. 

A Deloitte legújabb felmérése szerint általánosságban megállapítható, hogy a pénzügyi igazgatók (CFO-k) egyelőre nem szívesen teszik kockára a nehezen beindult gazdasági fellendülés első vállalati eredményeit. A megkérdezetteknek csaknem a fele 2011-ben inkább a vállalat meglévő piacain szeretne árbevétel-növekedést elérni, és csak 17 százalékuk tekint új piacok felé. A válaszadók 62 százaléka saját hazai piacát tekinti a reménybeli árbevétel-növekedés elsődleges forrásának, ami megelőzi a teljes közép-európai régió (16%), valamint az Egyesült Királyság és az eurózóna (14%) piacait, mint remélt bevételi forrást. Mindez arra utal, hogy a cégek tevékenységükkel, és földrajzilag is igyekeznek azokra a területekre koncentrálni, amelyekhez a legjobban értenek – tette hozzá a Deloitte szakértője. 

A másik kulcskérdés a pénzügyi igazgatók számára a költségcsökkentés, hiszen a megkérdezettek 95 százaléka a következő évben kiemelkedő (54%) vagy közepes (41%) prioritású feladatnak ítélte cége esetében a költségek lefaragását.

A felmérés azt mutatja, hogy a régió vállalati pénzügyi vezetői többnyire elégedettek cégük jelenlegi céltartalékaival. Míg a válaszadóknak csaknem 60 százaléka azt várja, hogy az elkövetkező három évben az eladósodottságuk mértéke enyhén nő, vagy változatlan marad, a többségük szerint vállalatuk adósságszolgálati képessége javulni fog ugyanezen időszakban.

Magyarország és a régió

Szép Péter elmondta: A lengyel pénzügyi igazgatók bizalma kisebb mértékben nőtt, mint régiós társaiké, ennek legvalószínűbb oka, hogy ők az erősnek tekinthető lengyel gazdaság miatt eleve jobb pozícióból indultak. A cseh pénzügyi vezetők kicsit hajlamosabbak a kockázatvállalásra, mint a szomszéd államokban élő kollégáik, a magyar és szlovák pénzügyi vezetők pedig a legkevésbé kockázattűrők a felmérés szerint. Horvátországban jellemzően nőtt az üzleti bizakodás, a román CFO-k többsége pedig kifejezetten optimista vállalatuk adósságszolgálati képességét illetően.

Valóban úgy tűnik, hogy az idő nem kedvez semmilyen radikális változtatásnak, hiszen az előrejelzések szerint számos területen mozdulatlanság, vagy csak enyhe növekedés várható, beleértve a cégek teljes hitelállományát, illetve a vállalatok adósságszolgálati és költség-finanszírozási képességét. Érdekes, és talán a konzervatív vezetői szemléletnek tudható be, hogy a magyar pénzügyi igazgatók a hitel iránti kereslet változatlanságát, vagy csekély csökkenését jósolják hazánkban - emelte ki a Deloitte Zrt. szakértője.

A magyar pénzügyi vezetők mintegy harmada tekint kevésbé optimistán cége pénzügyi kilátásaira, mint három hónappal korábban. A kockázatvállalási hajlandóság ugyanakkor a körükben továbbra is alacsony: a válaszadóknak csak 13 százaléka gondolja, hogy alkalmas az idő a nagyobb kockázatvállalásra.

A hazai pénzügyi igazgatók negyede tervezi az új piacokra történő belépést, míg minden második válaszadó a meglévő piacokon szeretné növelni cége árbevételét. A többiek a költségcsökkentésre, és az eszközök hatékonyságának növelésére koncentrálnak a felmérés szerint. A hitelek elérhetősége a vezetők beszámolói szerint javult, de ezzel együtt a saját tőke jelentősége is nőtt.

Nemzetközi kitekintés

A közép-európai pénzügyi vezetők körében végzett felmérés a Deloitte CFO Global Insights tanulmánysorozatának része, amely a pénzügyi vezetők véleményét kutatja világszerte. A közép-európai felmérés és a Global Insights legutóbbi kiadványának tapasztalatai közötti különbség azt mutatja, hogy a közép-európai CFO-k optimistábbak az Egyesült Királyságban dolgozó társaiknál, de kisebb mértékben, mint az egyesült államokbeli pénzügyi vezetők. 

Az eurózóna pénzügyi igazgatóinak optimizmusa lényegesen csökkent a növekvő spanyol munkanélküliség, a görög és ír válság, és a Belgiumban emelkedő infláció miatt, míg az eurózónán kívüli országokra, például Norvégiára,Svédországra és Svájcra általánosan pozitív hangulat jellemző. Ezzel ellentétben az optimizmus szintje a hat közép-európai országban nagyjából együtt mozog.

tovább

A CB Richard Ellis (CBRE) „Mennyire nemzetközi a kiskereskedelem?” című éves jelentéséből az derül ki, hogy a kiskereskedelem nemzetközi szereplői a kihívások ellenére tovább terjeszkednek a globális piacon . Arról, hogy a magyar cégek esetében mennyire jellemző ez a tendencia, Borbély Gábort, a CBRE közép-európai elemzőjét kérdeztük.

Korábbi cikkünk folytatása. A cikk első része itt olvasható: Boltnyitás külföldön? (I.rész)

Magyar kiskereskedések külföldön?

A magyar cégek külföldre történő terjeszkedése csekély mértékben volt jellemző az elmúlt években. A CB Richard Ellis listáján szerepelt a Jeans Club mint korábban külföldön is terjeszkedő magyar márka, a közelmúltban azonban ez a cég bezárni kényszerült hazai bolthálózatát. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a többi régiós ország sem kifejezetten aktív külföldre történő terjeszkedés szempontjából. Továbbra is az agresszívabb expanziós politikát folytató nyugat-európai márkák megjelenése a meghatározó.

Az expanzió hiánya a magyar cégek részéről több okra vezethető vissza. A hazai vállalkozások egyrészt kevésbé tőkeerősek – ezért komoly nehézségek árán tudják csak felvenni a versenyt a nyugat-európai cégek marketingtevékenységével –, másrészt abban a tekintetben is hátrányban vannak, hogy a fogyasztók számára az angolos, németes, franciás hangzású márkanevek vonzóbbak, mint a „magyarosak”. Igaz, számos hazai cég – talán éppen ezért – angolos hangzású nevet választ.

2011-ben a cégek ismét az expanzió felé fordulnak?

Összességében jellemző, hogy a 2008-as és 2009-es évben lassult a régió országaiban működő kiskereskedők terjeszkedési hajlandósága – ezekben az években a cégek inkább ott erősítettek, ahol már jelen voltak –, a 2010-2011-es évben azonban a vállalkozások ismét az expanzió felé fordultak.

Magyarország, elsősorban Budapest megítélése azonban egyértelműen pozitívan változott. Ennek legfőbb oka az, hogy megfordult a korábbi tendencia, és a piacok megítélése ismét azon országok esetében kedvező, ahol nagyobb városok vannak, ahol magasabb az egy főre eső GDP, illetve ahol a piacok összességében stabilak.

tovább

A CB Richard Ellis (CBRE) „Mennyire nemzetközi a kiskereskedelem?” című éves jelentéséből az derül ki, hogy a kiskereskedelem nemzetközi szereplői a kihívások ellenére tovább terjeszkednek a globális piacon . Arról, hogy a magyar cégek esetében mennyire jellemző ez a tendencia, Borbély Gábort, a CBRE közép-európai elemzőjét kérdeztük.

A CBRE immár negyedik alkalommal készült felmérése – amelynek célja, hogy feltérképezze a globális kiskereskedelem terjeszkedésének irányait, nemzetközi és helyi szinten egyaránt – a világ 323 legnagyobb üzlethálózatát vizsgálta 73 országban.

A világ leginkább nemzetközi kiskereskedelmi piacán – a vizsgált nemzetközi márkák 58 százalékának jelenlétével – az Egyesült Királyságnak sikerült pozícióját megőriznie. A szigetországot az Egyesült Arab Emírségek követi 54 százalékkal és az Egyesült Államok 50 százalékkal.

A CBRE ranglistáján – a legtöbb nemzetközi szereplővel rendelkező kiskereskedelmi piacokat tekintve – az európai országok továbbra is előkelő helyen szerepelnek: az Egyesült Királyság az első, Franciaország a negyedik, Spanyolország az ötödik, Németország a hatodik, Oroszország a hetedik, Olaszország pedig a tizedik helyen áll.
A következő tíz helyezett esetében már szélesebb a mezőny, mivel a kiskereskedők az ismert helyszínek mellett jellemzően a feltörekvő piacokat célozzák meg. Tavaly –2,2 százalékkal – Törökországban nőtt leginkább a kiskereskedelmi jelenlét, ahol az országban a kutatásban szereplő kiskereskedők 39 százaléka jelen van. Belgiumban, Lengyelországban, Egyiptomban, Brazíliában, Vietnámban és Mexikóban ugyancsak erősödött a kiskereskedelmi jelenlét, több mint 1,5 százalékkal.

A kiskereskedők számára a nemzetközi terjeszkedés, úgy tűnik, továbbra is világszerte fontos stratégia, hiszen az új boltnyitások 40 százaléka külföldön történik. A terjeszkedés üteme ugyan lassult, hiszen a bolthálózatok csak két százalékkal növekedtek tavaly – ami visszaesést jelent a 2009-es 4, vagy a 2008-as 12 százalékhoz képest –, mintegy huszonegy országban azonban öt vagy annál több új piaci belépő jelent meg.

Magyarország a 31. helyen szerepel a ranglistán: hazánkban a 323 vizsgált márkából 85 – vagyis a felmérésben szereplő márkák 26 százaléka – van jelen. A régió országai közül Csehország a 18. – itt a márkák 34 százaléka van jelen – Lengyelország a 25., Románia pedig a 33. helyen szerepel, az iménti ország 32, az utóbbi 25 százalékkal.

A régió országaira egyébként jellemző, hogy a jelenlévő márkák között jelentősebb a tömegmárkák aránya, szemben például az Egyesült Királysággal vagy az Egyesült Arab Emírségekkel, ahol jellemzően a luxusmárkák miatt erősödött a nemzetköziesedés. Fontos azonban azt is szem előtt tartani, hogy a régió országai a listán jellemzően 1-1 várossal szerepelnek, ezért az összehasonlítás valójában Budapestre, Prágára, Bukarestre, illetve Varsóra, nem pedig a teljes országokra vonatkozik.

A márkák minősítése szintén országonként változik: azokon a piacokon, ahol kevesebb a versenyző, jellemzőbb a tömegcikkek prémium árazása. Magyarországon is megfigyelhető volt – akkor, amikor még kevesebb szereplő volt jelen a piacon –, hogy egyes cégek az árazás szempontjából is éreztették erőfölényüket. Amint azonban megérkeztek a versenytársak, a kiskereskedők természetesen áraikat csökkenteni kényszerültek. Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető a lengyel piacokon is. Magyarországon további márkák bejövetelére van szükség ahhoz, hogy itthon is a nyugat-európaihoz hasonló árverseny bontakozhasson ki.

(folyt.köv.)

tovább

A kedvezőtlen globális gazdasági helyzet ellenére az európai futballpiac értéke a 2008/2009-es szezon végére 15,7 milliárd euróra nőtt. Az öt legnagyobb európai bajnokság – angol, francia, olasz, német és spanyol – mindegyike bevételnövekedést ért el a 2008/2009-es szezon során (helyi valutákban számítva), így az említett bajnokságok éves árbevétele összesen 7,9 milliárd eurót tesz ki (2007/2008-ban 7,7 milliárd euró volt). A Bundesliga, a Serie A és a Ligue 1 mindhárom fő bevételi forrás (közvetítési jogdíjak, jegyeladások és kereskedelmi bevételek) tekintetében növekedést könyvelhetett el.

A világ labdarúgásában továbbra is az angol Premier League az a bajnokság, amelyik a legnagyobb bevétellel dicsekedhet, hiszen klubjai a szezon során összesen 2,3 milliárd euróhoz jutottak hozzá. Mivel azonban az angol font 7%-ot romlott az euróhoz képest, a legközelebbi rivális - a Bundesliga - már csak 0,7 milliárd euróval van lemaradva. A Bundesliga klubjai rendkívüli, 10%-os növekedést realizálva 1 575 millió eurót bevételeztek, megelőzve a bevételét 1 501 millió euróra növelő La Liga-t - a spanyol bajnokság esetében a fejlődésért a triplázó Barcelona és a Real Madrid volt a felelős, míg a többi 18 csapat bevétele csökkenést mutatott. A Serie A bevételei 73 millió euróval (5%-kal) emelkedtek, így az olasz bajnokság a maga 1 494 millió eurójával megelőzi a Ligue 1-t, amelynek összbevétele (1 048 millió euró) idén lépte át először az 1 milliárd eurós álomhatárt.

Dan Jones, a Deloitte Sport Üzletági Csoportjának partnere ehhez a következőket fűzte: "Az európai labdarúgásban megfigyelhető folyamatos bevételnövekedés arról tanúskodik, hogy a piac ellenáll a gazdasági válság nehézségeinek – mindez összefügg azzal, hogy a szurkolók hűsége továbbra is töretlen, és azzal, hogy a foci változatlanul vonzza a támogatókat és a televízió-társaságokat. Kétségtelen, hogy a foci világában a legnagyobb kihívást nem a bevételnövelés, hanem a költségek féken tartása jelenti - különösen igaz ez a játékosok fizetésére és az átigazolási díjakra."

Az öt legnagyobb bajnokságban szereplő játékosok fizetései 305 millió euróval (6%-kal) gyarapodtak, így most először lépik át az 5 milliárd eurós határt. Angliában és Olaszországban a bérek növekedési üteme meghaladta a bevételekét, ami tovább csökkentette a működési eredményt. Idén a Bundesliga lett Európa legnyereségesebb bajnoksága, hiszen klubjainak működési eredménye összesen 172 millió euró volt, ami elég volt ahhoz, hogy a Bundesliga könnyedén megelőzze a Premier League-et: az itt szereplő klubok össznyeresége ugyanis 93 millió euróra zuhant. A Serie A és a Ligue 1 továbbra is veszteséges. Ami Spanyolországot illeti, a Barcelona és a Real Madrid számottevő működési eredményt könyvelhetett el, a többi klub azonban működési eredmény szempontjából igencsak veszteséges volt.

Az UEFA 2010 májusában elfogadott új klublicenc szabályai és pénzügyi fair play elvei, amelyek az UEFA által szervezett versenysorozatokra való nevezés feltételeit rögzítik, számos európai klubcsapat számára azzal a következménnyel fognak járni, hogy lépéseket kell majd tenniük a bevételeik és kiadásaik közötti egyensúly megteremtése érdekében. Az előírások egyik kulcseleme a "fedezeti szabály", amely leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a klubok - a mentességet élvező kiadások levonását követően - nem költhetnek többet, mint amennyi bevételt termelnek.

Alan Switzer, a Deloitte Sport Üzletági Csoportjának egyik igazgatója így vélekedik: "Tekintve, hogy az UEFA új klublicenc szabályai és pénzügyi fair play elvei először a 2012-ben végződő üzleti éveket fogják érinteni, és a 2013/2014-es szezon előtt nem lesznek szankciók, a klubok számára ez minden bizonnyal elegendő időt biztosít ahhoz, hogy áttérjenek az új rendszerre - ehhez azonban a lehető leghamarabb meg kell kezdeniük a felkészülést. A kluboknak nem csak arra kell ügyelniük, hogy növeljék bevételeiket - például a létesítményeik fejlesztése révén -, hanem arra is, hogy költségstruktúrájuk jobban tükrözze a bevételeiket, és kellően rugalmas legyen ahhoz, hogy az árbevétel hirtelen csökkenésével is meg tudjon birkózni."

A Deloitte 2010. évi futballpiaci körképének további fontos megállapításai az alábbiak:
• Az öt legnagyobb bajnokság számára az első számú bevételi forrást változatlanul a közvetítési jogdíjak jelentik: a 2008/2009-es idényben innen származott az összbevétel 47%-a (3,712 millió euró). 2008/2009-ben mindaz öt bajnokság növelni tudta a közvetítési jogdíjakból szerzett bevételét (helyi valutában számítva). 

• A jegyeladásokból származó bevétel a 2008/2009-es idényben az öt nagy bajnokságot tekintve 1 795 millió euróra emelkedett (ez 39 millió eurós, azaz 2%-os növekedés), míg a kereskedelmi tevékenység bevétele 2 437 millió eurót tett ki, ami 117 millió eurós (5%-os) növekedést jelent.
• Az átlagos nézőszámok az öt nagy bajnokság közül háromban (Bundesliga, La Liga, Serie A) nőttek; az angol Premier League esetében a 4%-os csökkenés nagyrészt a Newcastle United kiesésének tudható be, a Ligue 1 esetében mutatkozó 4%-os visszaesés pedig minden bizonnyal hamarosan helyreáll, hiszen az a tény, hogy Franciaország nyerte el a 2016-os Európa-bajnokság rendezési jogát, jelentős fejlesztéseket fog eredményezni.
• A Serie A-ban szereplő klubok bérköltségei 12%-kal (121 millió euróval) emelkedtek, és 11%-os volt a bérnövekedés a Premier League-ben (132 millió euró), valamint a Bundesliga-ban (78 millió euró). Mérsékeltebb volt ugyanez a mutató a La Liga (4%) és a Ligue 1 (3%) esetében. Az öt nagy bajnokság közül továbbra is a Bundesliga bérköltség/bevétel aránya a legkiegyensúlyozottabb (51%), Serie A-ban pedig a legmagasabb (73%).
• Európában a klubcsapatok szintjén egyre egyenlőtlenebbé válnak az erőviszonyok, hiszen a kontinens 20 legnagyobb bevételt elérő klubja a 2008/2009-es idény során összesen több mint 3,9 milliárd eurós bevételre tett szert - ez a teljes európai futballpiac 25%-a. Az öt legnagyobb bajnokság közül a La Liga a legegyenlőtlenebb: itt a legnagyobb és a legkisebb klub költségvetése között 25-szörös a szorzó. Ebből a szempontból a Premier League és a Ligue 1 a leginkább kiegyensúlyozott, ahol ugyanez a szorzó 6-szoros.
• A holland Eredivisie továbbra is a legjelentősebb nemzeti liga az öt nagy bajnokság után, noha a bevételük a 2008/2009-es idényben stagnált, 422 millió eurót tett ki. Az UEFA 2007/2008-as szezont érintő összehasonlító elemzése nyomán a hollandokat az orosz premier liga (352 millió euró), a török Super Lig (342 millió euró), valamint a portugál Liga (256 millió euró) követi a rangsorban. Az angol másodosztály, a Football League Championship a maga 440 millió eurós bevételével a felsorolt bajnokságok mindegyikét megelőzi.

tovább

A közép- és kelet-európai régió olyan jelentős demográfiai változások elé néz a következő évtized során, amely komoly hatással lesz a régió kiskereskedelmi piacára – derül ki a CB Richard Ellis (CBRE) legfrissebb, „Kiskereskedelmi demográfia: Probléma vagy lehetőség?” című kutatásából.

A KKE-i régióra ható demográfiai változások hasonlóak azokhoz, amelyek Nyugat-Európában mennek végbe, habár némely esetben még erőteljesebbek. Jos Tromp, a CBRE kelet- és közép-európai kutatási vezetője kifejtette: „Bulgáriának, Ukrajnának, Oroszországnak és Romániának is mind jelentős népesség-csökkenéssel kell szembenéznie – az ENSZ előrejelzései szerint 2050-re több mint 15 százalékkal lesz kisebb a lélekszámuk. A népesség csökkenésének elsődleges oka a kivándorlás, a bevándorlás hiánya, illetve az alacsony születésszám és a szegényes közegészségügy. A nyugat-európaihoz hasonló belső migráció szintén változással bír a régiós demográfiára a közép- és kelet-európai térségben. A fővárosok és a nagy régiós központok képesek lesznek megtartani jelenlegi lakosságukat, hiszen vonzó munkahelyi és szabadidős lehetőségeket nyújtanak a fiataloknak, míg a vidéki és ipari központok sokkal nehezebb helyzetben lesznek.”

Nyugat-Európa nagy részéhez hasonlóan a legtöbb közép- és kelet-európai ország is olyan hosszú távú demográfiai kihívások elé néz, mint a lakosság számának stagnálása vagy csökkenése, illetve elöregedése. A demográfiai változások hosszú távon lehetőségeket és kihívásokat is jelentenek azoknak, akik aktívak a régió piacán. Ám mivel a változások különböznek majd a régiók és az országok szintjén egyaránt, fontos, hogy az iparági szereplők megértsék, ezek a változások hogyan befolyásolják a régió egyes piacait annak érdekében, hogy kihasználhassák a lehetőségeket.

A kelet- és közép-európai kiskereskedelmi piacok az elmúlt évtizedben úgy fejlődtek, hogy nagyjából egyértelmű volt a korreláció a bevásárlóközpontok sűrűsége (ún. „provision rates”) és az egy főre jutó bruttó nemzeti termék között. Ez azt jelenti, hogy a közép-európai fővárosok és a nagy régiós központok jelenleg a legnagyobb kiskereskedelmi állomány sűrűséggel rendelkeznek a régióban, míg a fejletlenebb, zömmel lengyel és romániai régiók településein a legalacsonyabb ez a mutató. A 2000 után bekövetkezett gyors mennyiségi bővülés a régió kiskereskedelmi piacain növelte a versenyt. Tromp szerint „ma már kevés érintetlen kiskereskedelmi piac akad a régióban, jelentős kihívások elé állítva a piacra most először belépő játékosokat.”

„A közép-kelet-európai kiskereskedelmi piac egésze sokkal érettebb, mint tíz évvel ezelőtt volt - sokkal kevesebb nyilvánvaló és elérhető lehetőséggel. A fővárosoknak jobb hosszú távú demográfiai kilátásai vannak, mint a legtöbb vidéki piacnak: a fogyasztói kiadások magasabbak és a fogyasztói bázis sokkal kifinomultabb – ez mind az új típusú kiskereskedelmi koncepciókat támogatja. A kisebb városok még rejtenek lehetőségeket, ám a helyi gazdaság, a demográfiai trendek és a létező kiskereskedelmi piac alapos felmérését igénylik. A KKE populációja csökken és öregszik, a gazdasági és vásárlóerő-növekedés gyengülhet, és a fogyasztói magatartás átalakul – így a demográfiai változások egyre fontosabb szerephez juthatnak a kiskereskedelmi piacok elemzésénél.”

Magyarország a régió átlagához hasonló profilt mutat. “Habár hazánkban is okkal beszélünk a népesség elöregedése okozta problémákról, olyan demográfiai válsággal fenyegető népességcsökkenés, mint a tőlünk keletre-délkeletre látott, nem valószínű.” - tette hozzá Borbély Gábor, a CB Richard Ellis budapesti vezető elemzője. A kivándorlással kapcsolatban azonban kevés adat áll a rendelkezésünkre. A Magyarországot elhagyó munkavállalók száma aggasztó méreteket ölt, a HunUk.com felmérése szerint 41 000 honfitársunk vándorolt ki Nagy-Britanniába. Az új hazát keresők közül sokan választják, a szigetország mellett, Németországot, az Egyesült Államokat, illetve Ausztráliát - ez utóbbi ország szervezett körülmények között biztosít kivándorlási lehetőséget a végzett, és már némi tapasztalattal rendelkező munkavállalóknak. A gazdasági szakértők egyetértenek abban, hogy a népesség elöregedését adókedvezményekkel lehetne megakadályozni, ahhoz pedig, hogy a hazai cégek képesek legyenek a munkavállalóknak versenyképes ajánlatot nyújtani, az élőmunkaterhek jelentős csökkentésére volna szükséges.

tovább

Az Európai Bizottság kiemelt figyelmet fordít a kkv-k helyzetére nemzetközi szinten is. A szektor támogatása elsődleges cél az Unió politikájában.

Az Európai Bizottság alelnöke szerint a kkv szektor nem csak a munkalehetőségek biztosítójaként, de a helyi és regionális közösségek jólétét jelentősen befolyásoló tényezőként is egyre fontosabb szerepet tölt be társadalomban. Günter Verheugen kifejtette, hogy az Unió kisvállalkozói intézkedéscsomagja javasolja egy az EU-t és annak tagállamait felölelő, átfogó politikai keret kidolgozását.

Az alelnök szerint a kisvállalkozói intézkedéscsomag alapja az a meggyőződés, hogy a vállalkozói tevékenység és a vállalkozók elismerést és megbecsülést érdemelnek, mert egyre fontosabb szerepet töltenek be a gazdasági szereplők között. A cél a kkv-k dolgának megkönnyítése, az olyan akadályok megszűntetése, amelyek gátolhatják a vállalkozások létrehozását és fejlődését.

tovább