Generációváltás előtt áll a kkv szektor

Az uniós kkv-k egyharmada családi vállalkozás , Magyarországon ez a szám magasabb, hozzávetőleg 50%. A nyugdíj előtt álló generáció, amelynek tagjai 1989 körül a 40-es éveikben kezdtek vállalkozni, utódlása elgondolkodtató kérdéseket vet föl. Prof. Szirmai Péterrel, a Corvinus Egyetem Kisvállalkozás Fejlesztési Központ docensével beszélgettünk.

Haszonkulcs.hu: Generációváltás kihívása előtt áll a magyar kkv szektor: melyek ezek a kihívások? 

Prof. Szirmai Péter: Az első kérdés az, hogy vajon valóban lesz-e generációváltás? Először is nem mindenkinek van gyermeke. Ha van is, akkor sem biztos, hogy a vállalkozó szülő alkalmasnak tartja őt az üzlet folytatására. Gyakori, hogy a gyermek, vagy az unoka már nem akarja továbbvinni a családi üzletet. 

Haszonkulcs.hu: Mit érdemes tudni a nyugdíj előtt álló vállalkozói generációról?

Prof. Sz.P.: Munkás életüket még alkalmazottként kezdték, de ma már számukra a vállalkozás életpálya, sőt, önmegvalósítás. Ezen generáció tagjai megtanulták, hogyan kell vezetni a vállalkozást, hogy annak üzletmenete stabil legyen.

Haszonkulcs.hu: A sajtó az örökösödési illeték eltörlésétől hangos. Mit old majd meg az örökösödési illeték eltörlése?

Prof. Sz.P.: Az illeték nem adó, hanem büntetés. Az adó ugyanis a jövedelmemből a közösséget megillető rész, az illeték viszont akkor alkalmazandó, amikor valamit fékezni, gátolni akarunk. Felmerül a kérdés azonban, miért fizetne „büntetést” az a vállalkozó, aki a gyermekének kívánja átadni a családi üzletet, ahelyett, hogy a céget bezárná, és az alkalmazottakat elbocsátaná? 

Haszonkulcs.hu: Sok országban az öröklést trustok közreműködésével oldják meg. A nyugat-európai kkv-k is alkalmaznak , trustokat, magyarul magánalapítványokat?

Prof. Sz.P.: Nyugat-európában mások a besorolások, mások az összeghatárok. Tehát, az olyan cég, amelyre nálunk középvállalkozásként tekintenek, ott kisvállalkozásnak számít. A megánalapítványok szerepe az öröklésben a második világháború utáni időszakra nyúlik vissza, amikor a nagy családi vagyonok átörökítését Nyugat-Európa szerte büntető adókkal terhelték. Szinte tilos volt örökölni. A tulajdonosok alapítványokat hoztak létre, így tudták a család pénzét „átmenteni”. Ma már a nyugat-európai vállalkozók, úgy tűnik, inkább svájci bankszámlán tartják a pénzüket. 

Haszonkulcs.hu: Magyarországon mi a helyzet? 

Prof. Sz.P.: Nálunk ez nem szokás. Magyarországon elsősorban nem a pénz átmentéséről van szó, a családtagok többsége nálunk valóban a cégben dolgozik. Ez a jelenség gyökereiben a rendszerváltást megelőző évekből ered. Sokáig ugyanis, az az egyéni vállalkozó, akinek alkalmazottja volt, irreálisan sok adót fizetett, mondhatni „büntető” adót, a családtagok után azonban nem kellett adózni, így kerültek a rokonok a vállalkozásba. 

Haszonkulcs.hu: Vagyis, ez az oka annak, hogy a regisztrált cégek 50/%-a családi vállalkozás? 

Prof. Sz.P.: Nincs lényeges különbség a hazai, illetve az uniós számadatok között, bár itt, mivel sok tényező közrejátszik, nehéz helytálló következtetést levonni. Figyelemreméltó különbség azonban, hogy nálunk kiugróan magas a mikrovállalkozások aránya. Nyugat-Európában pedig arányaiban több középvállalkozás van, mint nálunk.

Haszonkulcs.hu: Mi az oka annak, hogy nálunk kevesebb középvállalkozás van?

Prof. Sz.P.: Az okokat történelmünk alakulásában kereshetjük. Nálunk például máshogy zajlott a privatizáció, mint néhány más környező országban. Több helyütt az volt a jellemző, hogy az állami tulajdont, vagyont, a hatalmi nómenklatúra tagjai középvállalkozásokká privatizálták. Nálunk nem ez a helyzet, a magyar középvállalkozások a növekedésnek indult kisvállalkozásokból lettek, - kevesen is vannak. 

Haszonkulcs.hu: Milyen hátulütői vannak annak, hogy nálunk kevés középvállalkozás van? 

Prof. Sz.P.: A mikrovállalkozások többsége tárgyalásképtelen az európai piacon, de akár itthon is, a beszállítói versenyben. A szülők generációjába tartozó cégtulajdonosok, amint a gyakorlat ezt mutatja, nem szívesen egyesülnek más kisvállalkozásokkal. Acégvezetők életük részének tekintik a vállalkozásukat. Jellemző egyébként, hogy ezek a cégalapítók a rendszerváltás idején a negyvenes éveikben kezdtek vállalkozni. Itt, az egyetemen azt tanítjuk a hallgatóknak, hogy „ne a vállalkozásodban, hanem a vállalkozásodon dolgozz!” A fiatalok, úgy vélem, már értik, és alkalmazzák is ezt az elméletet. Fontos az is, hogy a magyar kisvállalkozások is nyissanak a külpiac felé, márpedig ehhez egy cégnek el kell érni azt a méretet, amely elegendő ahhoz, hogy az európai piacon komolyan vehető legyen. Szóval, a megoldás, eladni, egyesülni, hatékonyabb társulási formát keresni! 

Haszonkulcs.hu: Hogyan lehetne ösztönözni, segíteni ezt a folyamatot? 

Prof. Sz.P.: A Corvinus Egyetemen rendszeresen szervezünk olyan eseményeket, ahol a vállalkozni vágyó és erre készülő tehetséges fiatalok találkozhatnak nyugdíjba készülő vállalkozókkal, potenciális befektetőkkel. Ez egy viszonylag új kezdeményezés, de reméljük, hogy a résztevők képesek lesznek felismerni az együttműködés kölcsönös előnyeit. Így sok vállalkozás túléli majd a tulajdonos nyugdíjba menetelét, a fiatalok pedig nemcsak induló forrásokhoz, de legalább ennyire szükséges tapasztalathoz is jutnak általa.