Bertáék 140 éve a kaptafánál maradnak

A pápai Berta család 140 éve készít magas minőségű kaptafákat és sámfákat. A családi vállalkozás története, amelynek legfőbb értékei között szerepel az innováció és magas minőségű munka, az új évezredben is folytatódik.

Haszonkulcs.hu: Hogyan indult cég 140 éves sikertörténete?

Ifj. Berta Kálmán: Dédapám, Berta Márton szülei bognárok voltak, ezért fiuk, aki a családi üzletben megszerezte a szükséges alapismereteket, Németországban kapott munkalehetőséget. Berta Márton Weimarban tanulta ki a mesterséget: öt évig dolgozott inasként egy elismert helyi mester műhelyében. Az inasévek végeztével dédapám hazaköltözött Pápára – és miután Budapesten mestervizsgát tett – saját kaptafakészítő üzletet nyitott. Azért a fővárosban kellett vizsgát tennie, mert az akkori törvények szerint legalább három mester ajánlása volt szükséges.
Akkoriban egyébként valamennyi munkafolyamatot kézzel végeztek, a kaptafákat baltával kellett kifaragni, ami bizony meglehetősen munkaigényes feladat volt. Érdekesség, hogy akkoriban még nem létezett jobb- és ballábas kaptafa, hiszen a két egyforma cipőt viselője hordás közben alakította. 

Haszonkulcs.hu: Milyen körülmények között üzemelt a cég a huszadik század első felében? 

Ifj. B. K.: A céget nagyapám folytatta, aki egy fontos újítással a családi vállalkozás termékeit még versenyképesebbé tette: mérethű, jobb- és ballábas kaptafa készítésére alkalmas marógépet vásárolt. A beruházás – a gépet a bécsi Zuckermann cégtől vették – jó döntésnek bizonyult, a termékekre komoly kereslet volt. 

Az első világháború alatt nagyapám katonáskodott, ezért az üzlet zárva tartott, a háború végeztével azonban újra megnyitottunk. A cég ezt követően sokáig sikeresen működött, a gazdasági világválság hatásait azonban nagyapám is megérezte. Egy időben malmot is vásárolt – ez a vállalkozás azonban kevésbé volt sikeres, mint a kaptafakészítő cég. 

Ezekben az időkben apám, nagyapám és dédapám együtt jártak vásárokra, együtt árusították termékeiket. A termelés ekkoriban már lényegesen könnyebben működött: elektromos áram nélküli meghajtásos technikával dolgoztak. Ez a technika úgy működött, hogy a kaptafakészítő gépet – több keréken keresztül – a patak energiája hajtotta meg. 

Haszonkulcs.hu: Mi történt az üzlettel a háború után? 

Ifj. B. K.: Édesapám – valamennyi gépével és eszközével együtt – az egyik pápai téeszbe kényszerült belépni. A szövetkezetben, ameddig a faanyag kitartott, kaptafákat készített; akkortól azonban, amikor elfogyott, asztalosként dolgozott. A téeszben töltött évek alatt édesapám végig megőrizte szakmai függetlenségét, és a családi üzlet újranyitását tervezte. 

Az ötvenes évek vége felé, amikor a szigorú törvények enyhültek, édesapám kiváltotta az iparengedélyt, és Pápán újranyitotta üzletét. Innentől kezdve a 60-as, 70-es és 80-as években a családi cég fénykorát élte. Belföldre és külföldre – egy pesti kisipari termelő szövetkezeten keresztül főként Németországba és Ausztriába –egyaránt termeltünk. Ügyfeleink hosszú sorában szerepelt a Szombathelyi Cipőgyár, a Honvédségi Cipőműhely és számos hazai cipészmester, illetve cipőkészítő üzem. 

Ezekben az időkben egyébként már nem csak kaptafákat gyártottunk, hanem orosz exportra készülő fatalpú, pántos papucsok előállításában is részt vettünk. A rendszerváltást követően a családi cég kft.-ként működött tovább. 

Haszonkulcs.hu: Változott-e a vásárlóközönség az idők során? 

Ifj. B. K.: A cipészmesterség egy meglehetősen „kis szakma”, ahol a mesterek általában jól ismerik egymást, ezért vásárlóközönségünk nem változott érezhető mértékben – igaz, manapság kevesebb cipőkészítő működik az országban.

Haszonkulcs.hu: A cég vezetésében jelenleg mely családtagok vesznek részt?

Ifj. B. K.: A Bertafa Kft.-t a feleségemmel együtt vezetjük: az adminisztrációs feladatokat ő végzi, a termelőmunkát és az üzletkötést pedig én. 

Haszonkulcs.hu: Mi az, amit szakiskolában tanult, és mi az, amit az édesapjától, nagyapjától?

Ifj. B. K.: A középiskolát Zalaegerszegen végeztem, a Zalaegerszegi Faipari Szakiskolában tanultam. Mivel kaptafakészítő szakiskola nem működik Magyarországon, azok, akik ezt a mesterséget kívánják gyakorolni, a budapesti, a ceglédi, vagy a zalaegerszegi faipari szakközépiskolákba jelentkezhetnek. Az iskolában sok fontos ismeretet sajátítottam el, a kaptafakészítés mesterségét azonban otthon tanultam, a család üzletben édesapámtól és nagyapámtól.

Haszonkulcs.hu: Melyek a cég tervei a jövőre nézve? 

Ifj. B. K.: Azt szeretném, hogy a családi vállalkozást a két gyermekem folytassa. Amíg azonban a céget én vezetem, azon dolgozom, hogy egyre több új termék kerüljön a kínálatunkba: olyan kaptafák és sámfák, amelyek még egyszerűbben használhatóak. 

Haszonkulcs.hu: Milyennek látja az Önökéhez hasonló családi vállalkozások helyzetét? 

Ifj. B. K.: A kedvezőtlen gazdasági helyzet ellenére optimista vagyok. Úgy vélem, aki szereti a munkáját és magas minőségű termékeket készít, mindig megtalálja a számítását. 

Haszonkulcs.hu: Mi a cég sikerének titka? Hogyan voltak képesek ennyi éven át életben tartani a családi mesterséget?

Ifj. B. K.: Számomra sosem volt kérdéses, hogy a családi mesterséget válasszam, egész életemben kaptafakészítő akartam lenni. A cég sikerének titka a családtagok és az alkalmazottak szakmai elhivatottsága és munkaszeretete. Ezek olyan értékek, amelyekre lehet építeni ma is, és lehetett építeni 140 évvel ezelőtt is.