A garancia addig érvényes, amíg a mester él...

A Grünberger csillárkészítő családi vállalkozás 1901 óta működik. A cég fénykorában 16 alkalmazottal üzemelt, és olyan ismert középületek számára készített csillárokat, mint az Uránia Nemzeti Filmszínház, illetve a Magyar Rádió.

Haszonkulcs.hu: Honnan indult, és milyen utat járt be a családi cég a kezdetektől napjainkig?

Grünberger Tamás: A céget nagyapám alapította 1901-ben Kötcsén. A család 1920-ban felköltözött Budapestre – itt működött tovább a cég. Eleinte mind a hét testvér az üzletben dolgozott, a nők az irodai, a férfiak pedig a szakmai feladatokért voltak felelősek. Akkoriban még nem csak csillárral foglalkoztunk, hanem bútorral és mindenféle műtárggyal is. Szerényen éltünk és sokat dolgoztunk, ezért a 30-as évek végére a cég nagyra nőtt. Ekkorra már 36 alkalmazottunk volt – hiszen ezekben az években már a középpolgárság is vásárolt művészi csillárt. A család a művészeti életben is részt vett, a nagybátyám az Ernst Múzeum egyik tulajdonosa volt – emellett számos festő munkásságát is támogatta. 

Haszonkulcs.hu: Hogyan vészelték át a háborút, és mi történt a céggel az államosítások idején?

G.T.: 1953-ban mindenünket államosították – kivéve a szaktudásunkat, azt nem tudták elvenni. A cég egyébként a háborús éveken kívül folyamatosan működött. A háború után azonban a hét testvér közül már csak édesapám folytatta a családi üzletet.

Haszonkulcs.hu: Mikor és hol indult újra a családi üzlet? 

G.T.: Az államosítást követően néhány évvel később az Ó utcában egy egészen kis alapterületű helyiségben kezdhettük újra az ipart. A Nagymező utcába 1963-ban költözött a cég.
A szocializmus évei alatt főként állami intézmények vásároltak nálunk, de előfordult az is, hogy magánszemélyek kerestek meg bennünket. Egyszer egy bányász vásárolt csillárt nálunk, aki – mivel az egész életét sötétben élte a föld mélyében – az otthonában csodálatos világosságot akart. 

Haszonkulcs.hu: Mi történt a céggel a rendszerváltás után? 

G.T.: A cég ma is üzemel. Az ügyfélkörünk azonban jelentősen megcsappant. Reméljük, hogy a polgári légkör ismét divatba hozza majd a generációkon át szolgáló csillárok iránti keresletet is. 

Haszonkulcs.hu: Mi az, amit szakiskolában, és mi az, amit a családjától tanult? 

G.T.: Az Iparművészeti Egyetemen a művészettörténeti ismereteket szereztem meg, a szakmai részt azonban az édesapámtól, illetve a segédjétől tanultam. Akkoriban szigorú rendje volt a szakmai fejlődésnek: tanulóból segéd, segédből pedig mester lett az ember.

Haszonkulcs.hu: Mennyi időbe telik elsajátítani a csillárkészítő mesterséget?

G.T.: Ehhez a szakmához komoly gyakorlat szükséges: legalább 40-50 év. Az édesapám 66 évesen is azt mondogatta, hogy „csak most tanulja a szakmát”. Művészi tehetség is szükséges a csillárkészítéshez, és persze ismerni kell jól az anyagokat. Minden családnak van egy stílusa – tulajdonképpen vannak bizonyos ornamentikák, amelyekből a munkadarabok építkeznek.

Haszonkulcs.hu: Mennyiben változott a vásárlóközönség az idők során? Vannak-e olyan vevők, akik szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak az üzletről?

G.T.: Vannak, igaz, sajnos egyre kevesebben. A külföldi vásárlókra kéne fókuszálni – az üzletfejlesztéssel azonban eddig még nem volt időnk foglalkozni. 

Haszonkulcs.hu: Mi a cég sikerének titka – hogyan voltak képesek ennyi éven át ilyen szép eredményeket produkálni?

G.T.: A szakma szeretete a titok. Az, hogy nem a haszonért dolgozunk, hanem mert szeretjük a munkánkat. A csillárkészítésből meg lehet élni, de ebből a szakmából meggazdagodni nem lehet.
Régen – amikor az emberek 20-25 fős családokban éltek, akik együtt ebédeltek minden nap – természetes volt, hogy szükség van óriási csillárokra. Remélem, visszajönnek ezek az idők!

Haszonkulcs.hu: Milyennek látja az Önökéhez hasonló családi vállalkozások helyzetét? 

G.T.: Csak az a cég marad életben, amelynek vezetője nagyon szereti a szakmáját. Az, hogy a csillárkészítés mint szakma milyen jövő előtt áll, elsősorban attól függ, hogy az elkövetkezendő időszakban ismét divatba jönnek-e a magas minőségű, kézzel készült termékek. 

Haszonkulcs.hu: Melyek a cég tervei a jövőre nézve? 

G.T.: A családi üzlet ügyében még nem tudom, hogyan döntünk majd végül, hiszen a fiam csak 12 éves. Szeretném megvalósítani egy régi tervemet – csillármúzeumot tervezek alapítani Kötcsén. A célom az, hogy legyen emléke a csillárkészítés mesterségnek. 

Sok vásárló kérdezi tőlem, hogy hány évig érvényes a garancia a csillárokra – ilyenkor mindig azt mondom, hogy addig garanciális, amíg én élek. Nagyon boldog lennék, ha a fiamnak át tudnám adni ezen jelmondatot – és ha majd a későbbiekben ő is ennek szellemében vinné tovább a családi üzletet.